HTML

Ateista Klub

Lapos Föld elmélet a Bibliában: "Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;" Jób 38:4

AAK a Twitteren

Mivel a Facebook magyar moderátora állandóan törli az AAK oldalát, ezért ha nyomon akarod követni a postokat, és az ateista híreket, akkor kövess minket Twitteren! Kerüljük ki az ateistaüldöző Facebook moderátort!

Ateista Klub a Facebookon

Friss hozzászólások

Címkék

1 (1) abortusz (1) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (3) AIDS (1) áldozat (3) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (1) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (24) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) béke (2) bergoglio (3) betegség (8) Biblia (13) biblia (11) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) búcsúcédulák (1) buddhizmus (11) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) carl sagan (1) cenzúra (7) család (1) csoda (9) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (2) demográfia (1) demokrácia (4) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (15) djihad (2) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (9) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (18) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (25) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (1) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (2) elv (1) empirizmus (5) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (26) erkölcsi relativizmus (6) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (25) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangéliumok (5) evolúció (12) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (5) feminizmus (5) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (3) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (17) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (6) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (18) hitchens (3) hittan (4) hitvita (2) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (7) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (2) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (21) igazságosság (1) ikon (1) ima (3) india (2) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (14) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) Irán (1) irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (20) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) Jézus (11) jézus (18) jog (1) karácson (1) karácsony (7) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (34) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (5) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (7) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (3) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (9) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (9) metafóra (4) metodika (1) militantizmus (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) monizmus (2) monoteizmus (2) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (1) múzeum (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) oktatás (11) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (1) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (3) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofilia (1) pedofília (3) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (1) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (1) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (1) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (3) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) sztoicizmus (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (1) takonyangolna (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodícea (1) teodicea (8) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (15) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (8) történelmi jézus (5) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (19) tudományfilozófia (29) túlvilág (9) tüntetés (2) tv (1) újságírás (2) újtestamentum (2) üldözés (5) undefined (2) Univerzum (5) usa (4) USA (2) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (6) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (2) valószínűségszámítás (3) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (8) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (1) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (1) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (2) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

A filozófia hosszú, sötét teadélutánja és az élet értelme

Brendel Mátyás 2013.09.25. 08:59

th.jpg

A filozófia hosszú, sötét teadélutánja

Az élet értelme. A köznapi filozofálgatásnak ez az egyik leggyakoribb kérdése. Ugyanakkor a szakmai filozófiában ez a kérdés nem nagyon szerepel. Talán régebben szerepeltek erről szóló értekezések, de egy olyan száz éve a szakfilozófiából ez a kérdés teljesen kiszorult.

A köznapi embert a kérdés nagyon foglalkoztatja, mintegy leglényegesebb kérdésnek szokták tartani. Olyannyira, hogy az olyan filozófiákat, amelyek nem válaszolnak meg erre a kérdésre, értéktelennek gondolják. És a tudományt is, amelynek ez a kérdés biztosan nem feladata, emiatt kárhoztatják sokan. A vallásokat pedig sokan azért éljenzik, mert választ ad erre a kérdésre. Állítólag…

Ugyanis az is megfigyelhető, hogy a kérdésről való filozofálgatás egyike azon kérdéseknek, amiben legkevésbé van konszenzus, a legterméketlenebb vitákhoz vezet. Tulajdonképpen szinte mindig bizonyos szubjektív szemléletek csapnak össze a megegyezés, vagy az eredmény leghalványabb reménye nélkül. Mert hogy a két fél szubjektív véleménye az elején is adott, és ezen túl mi más eredmény jöhetne ki ebből a vitából, mint hogy ezt ismételgetik többféle megfogalmazásban? Hiszen az egész szubjektív.

De mielőtt előre szaladnánk, elkezdeném az értekezésem azon fonalát, amit terveztem. Ez pedig egy kicsit a szakfilozófia felé mozdul el, de azért közérthető maradok. Célom az, hogy a közembernek érthetőbben, érdekesebben mondjam el a szakfilozófia egy eredményeit ezzel kapcsolatban.

Van annak egy bizonyos oka, hogy a filozófiában az elmúlt száz évben ez a kérdés már nem igazán kerül megvitatásra. És ez nem az, hogy a tudomány, vagy a filozófia ne akarna minden fontos kérdést megválaszolni, hanem majd kiderül, hogy mi.

Nyelvi elemzés

Az elmúlt száz évben az un. nyelvi fordulat után az analitikus filozófia lett a domináns irányzat. Ennek pedig az az alapvető módszere, hogy mielőtt egy kérdésre választ adna, megvizsgálja a kérdés jelentését. Ez egy elég esszerű, természetes dolognak tűnik, mert hiszen az semmire sem jó, ha egy kérdés helyett egy másik kérdésre válaszolnánk. Továbbá az analitikus filozófia úgymond „rájött” arra, hogy bizonyos esetekben a kérdés rosszul van megfogalmazva, értelmetlen, álkérdés. Hiába látszik első ránézésre értelmesnek, valójában nem az. Még akkor is, ha „mindenki érzi”, hogy az. Esetleg van valami a kérdés „mögött”, de ha ezt azonosítjuk, akkor az egy egészen más kérdést jelent, amelyet egészen máshogy kellene megfogalmazni.

Nos tehát vizsgáljuk meg, mit is jelent az, hogy „az élet értelme?”. A kifejezésből úgy tűnik, hogy a kérdező feltételezi, hogy az életnek van egy bizonyos értelme. Ez pedig azonosítható valahogy. Az első kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy hogyan? Mi a kritériuma annak, hogy valami az élet értelme lehessen? Avagy máshogy megközelítve a kérdést, mit is ért a kérdező valaminek az „értelme” alatt? Avagy még máshogy megközelítve, ha valaki választ ad erre a kérdésre, akkor a kérdező miképpen fogja megvizsgálni, hogy ez a válasz helyes-e? Van-e valami elképzelése arról, hogy ezt hogyan ellenőrizze? Tudja-e előre, hogy hogyan döntse el, hogy a válasz elfogadható-e?

Megjegyezném, hogy ezek a kérdések összefüggenek, azaz az, hogy mit jelent a kérdés, és az, hogy miképpen ellenőrizzük a válaszokat, az egymástól függ. Erre a logikai pozitivizmus mutatott rá, ez a szavak jelentésének verifikációs megközelítése. De hogy hogyan függ egymástól, és miért, arra itt most nem térek ki.

Térjünk vissza a kérdésre! Tehát első probléma, hogy nagyon bizonytalan az, hogy mit is jelent az, hogy „valaminek ez és ez az értelme”. Így ha valaki választ ad a kérdésre, akkor nem vagyunk felkészülve arra, hogy miképp kezeljük a válaszokat. Emiatt ezt is mindenki szubjektíven közelíti meg. Van olyan válasz, amely tetszik neki, és van, amely nem. Csak így végül is ugyebár egészen más kérdésre fog választ kapni, nevezetesen nem arra, hogy mi az élet értelme, hanem arra, hogy mi tetszik neki.

A problematika „lényegéhez” jutunk akkor, ha felismerjük, hogy valójában csak ennyi lehetséges, és több nem. Csak azt tudjuk megmondani, hogy „x értelme y számára z”. Meg tudjuk mondani, hogy mondjuk „Zoli számára az egyetem értelme a bulik” vagy „János számára az egyetem értelme a tanulás” vagy „Gábor számára az egyetem lényege a diploma”. Ezeket is csak egy nagyfokú egyszerűsítéssel mondhatjuk, hiszen Zoli számára is lehet fontos a tanulás, és János számára sem biztos, hogy lényegtelenek a bulik. De ettől eltekintve választ tudunk erre a specifikus kérdésre, ha a legfontosabb dologként értelmezzük a kérdést. A választ abból tudjuk megállapítani, ahogy Zoli, Gábor, János beszél és viselkedik. Az "értelme" szó jelentése itt olyasmi, hogy "fontos számára", "ez a célja számára", "ez a jelentősége neki".

Tehát azt még közelítően értelmezni tudjuk, hogy valakinek valaminek mi az értelme, azaz számára mi a legfontosabb abban a dologban. Csakhogy ez egy reláció, két dolog közötti kapcsolat, és szubjektivitáson alapul.

Olyasmit is lehet értelmezni, hogy „Mi xy számára az élet értelme?” Ezt egy még nagyobb fokú egyszerűsítést eltekintve adott esetben megállapítható lehet. Itt ugye a sok fontos dologból még nehezebb kiválasztani a legfontosabbat. Az egyetemhez képest az élet nagy, és nem feltétlenül csak egy fontos dolog van benne, vagy nem feltétlenül van benne legfontosabb. Legtöbb esetben legalábbis több nagy motiváció is megállapítható. De az is lehet, hogy egyáltalán nincs ilyen. Az illető ember nagyon lazán, eklektikusan viselkedik.

Mérő László "Az érzelmek logikája" című könyvben ezt úgy fogalmazza meg, hogy az embereknek általában van egy boldogság-portfoliója, és nem egyvalamiből nyerik a boldogságukat, hanem sok forrása van, ezen források ráadásul helyettesíthetőek lehetnek, és az élet folyamán változhatnak. Mérő példája az, hogy például egy szakítás folyamán változik az élet értelme. Nyilván a szerelemből táplálkozó boldogságot az illető legalább ideiglenesen mással pótolja. Tehát megváltoznak számára a prioritások, megváltozik számára "az élet értelme".

Na most mindebből hogyan jutunk el a „Mi az élet értelme?” kérdésig? Véleményem szerint nem tudunk eljutni. Azokból az információkból, hogy „Mi XY számára az élet értelme” nem lehet eljutni oda, hogy „Mi az élet értelme”. A személytől való függés nem hagyható el. Az első két dolog közötti reláció, a második egy olyan konstans, ahol a személytől való függés már nincs meg. Ha egyszer az élet értelme egy olyan dolog, ami a személytől függ, akkor nincs értelme a személytől elvonatkoztatva az élet értelméről beszélni.

Egy lépés volna az élet objektív értelme felé, ha a sok ember felfogásában meglehetősen nagy korreláció, interszubjektivitás mutatkozna. Ilyenkor lehet arról beszélni, hogy „többségében az emberek számára az élet értelme ez és ez”. Valamennyire lehet is ilyen nagy, és népszerű motivációs célokat találni: boldogság, szeretet, szerelem, élvezet, érdekesség, jólét, utódnemzés. Ezek többnyire biológiai származásunkból adódnak. Az evolúcióból következik, hogy egy tartósan fennmaradó faj számára fontos, hogy jólétben éljen és szaporodjon. Ha ez nem volna az emberek többségének fontos, valószínűleg kihaltunk volna. De amikor az emberek az élet objektív értelmét kérdezik, akkor aligha elégednek meg azzal, hogy az evolúcióban a túlélés feltétele bizonyos célokat elég erősen kijelöl a fajok számára.

Tehát az, hogy „az emberek többsége számára ez az élet értelme”, még mindig távol áll attól, hogy „ez az élet értelme”. Az előbbi csupán egy bizonyos, interszubjektív, nem egészen véletlen egybeesés a szubjektív felfogások között. Az utóbbi egy objektív tulajdonságra utal. Valami olyasmire akar utalni, hogy az életnek objektíven van egy megállapítható tulajdonsága, az értelme. Ez pedig függetlenül az emberek szubjektív felfogásától egy rögzített valami lenne. Ami tehát nem csak közvélemény-kutatással, hanem valamilyen az életet, az Univerzumot, vagy bármi más rajtunk kívül eső dolgot vizsgáló módszerrel is vizsgálandó. Ez az állítás azt mondaná, hogy azon túl, hogy számunkra van az életnek értelme, van az életnek (vagy valami más tőlünk független dolognak) ettől logikailag függetlenül egy bizonyos értelme, ami az Univerzum egészének megfigyelésével, mérésével, és gondolkodással objektíven igazolható kellene, hogy legyen, akárcsak az Univerzum kora, mérete, és hasonló objektív tulajdonságai.

Na most ez utóbbi egy olyan dolog, ami abszolút eredménytelen, senki nem adott meg egy ilyen értelmezést, és nem tudta igazolni, hogy az életnek objektíven van értelme. Eleddig mindenki az élet szubjektív értelmét vizsgálta, azaz azt,hogy bizonyos emberek számára mi az, vagy az emberek összességében van-e valami közös. Eleddig mindig összekeverték ezt a szubjektív kérdést az objektív kérdéssel.

Ennek a fejezetnek a végén még újra felsorolom a teljesen szubjektívtől az objektívig tartó állításokat, figyeljük meg, ahogy egyre kevésbé határozható meg az állítás igazsága és értelme:

  1. Szubjektív egyedi állítás: "János számára az egyetem célja a tanulás." Ez egész jellemzően igaz  lehet.
  2. Interszubjektív, egyedi állítás: "Mindenki számára az egyetem célja a tanulás." Ez már legfeljebb csak kivételekkel igaz.
  3. Interszubjektív, általános állítás: "Mindenki számára az élet célja a tanulás." Ez már megközelítően sem igaz.
  4. Objektív, általános állítás: "Az élet célja a tanulás." Ez már értelmetlen.

Miközben persze az egy szimpatikus gondolat lenne, hogy az egész életünkben tanuljunk. 1-4-ig két irányban is van egy általánosítás: az első, hogy a sok cél közül kiemelünk egyet, és általánosan a célnak tekintjük, a második, hogy a sok ember között próbálunk meg általánosítani. Az első is problémás, a második pedig már teljesen értelmetlen dolog.

Az emberek mégis elégedetlenek...

Nos valahogy az emberek számára mégsem megnyugtató ez a dolog, talán ezért is keverik össze a két kérdést. Valamiért az embereknek az nem elég, ha számukra, és csak számukra van az életnek értelme. Miért? Mert várnak egy megerősítést, hogy ez nem csupán szubjektív érzésük, hanem van valami több ebben. Úgy tűnik, az emberek nem elég individualisták, nem elég határozottak. Nem elég az nekik, hogy „Márpedig nekem ez és ez a fontos az életben, és ennek abszolút elég indoka az, hogy azért, mert én úgy érzem”. Pedig hát ha megnézzük, akkor abszolút elég indoka. Az embereknek valójában nem kellene, hogy annál többre legyen szükségük, mint hogy legyenek érzéseik, értékrendjük, szubjektív céljaik, ami szerint élnek, cselekednek, döntenek az életben. Valami ilyen szubjektív cél kell az emberek többségének, mert az akkor érzi beteljesedve az életét. De azt igazán nem értem, hogy miért kell az, hogy ezt objektívnek hazudjuk, ha egyszer nem az? Miért kell ez az embereknek? Nem elég az, hogy „nekem ez, és csak azért, mert így érzem?”. Egyetlen indoknak elégtelen okot tudok elképzelni: ezek az emberek önbizalomhiányban szenvednek. Szükségük van külső megerősítésre.

Tulajdonképpen nem is látom, hogy mi volna a jó abban, hogyha az életnek volna egy objektív célja. Ez az objektív cél úgyis egy másik kérdés volna. Az objektív és a szubjektív cél két független dolog volna, és semmi nem garantálná, hogy egybeessen. Mondjuk ha az objektív cél az volna, hogy mindenkinek minél több bélyeget kell összegyűjtenie, nekem pedig semmi kedvem ehhez, az miért jó? Konfliktusokhoz, rossz érzéshez, kognitív disszonanciához vezetne. Oda lenne az ember szabadsága, színessége. A kötelesség kifejezetten unalmas, egysíkú, és erőltetett volna. Kifejezetten rossz volna szerintem. Tehát nagyon is jól van ez így, hogy az életnek csak szubjektív értelme van, de azt szabadon választhatjuk, és különféleképpen is szoktuk megválasztani.

Összefoglalva: Az élet objektív értelme helyett a szubjektív értelmet érdemes, mint kérdést feltenni. A kettőt összekeverni nem helyes. A szubjektív értelem megkeresése azonban nem a világ megismerését jelenti, hanem csupán önmagunk megismerése kell hozzá. Nem tudományos, nem filozófiai, még csak nem is különösebben pszichológiai tudományos kérdés, mert nem egy általános kérdés, hanem egyedi kérdés. Csupán annak a kérdése, hogy az érzelmeinket őszintén meghallgassuk, és elfogadjuk. Elfogadjuk azt, hogy bizonyos módon érzünk, bizonyos módon értékeljük a dolgokat, ezek bizonyos célokat jelentenek, ez így jó nekünk, ennél többre pedig nincs is szükségünk. Ehhez nem kell tudós pszichológus, ehhez még gyakorló pszichológus sem kell, ezt mindenki józan paraszti észből meg tudja oldani magának. Merjük bátran felismerni és követni ezt a szubjektív értelmet, és ezáltal beteljesíteni az életünket! Természetesen ez sem kötelező, ha valaki úgy érzi, hogy nem kell beteljesítenie az életét, akkor nem kell… Ez esetben az egész kérdéskörnek számára semmi jelentősége. De ha úgy érzi, és ez a többség, hogy kell, akkor ez a válasz kielégítő: szabad lények vagyunk, az univerzum nem „ír elő” ebben semmit nekünk, éljünk tehát ezzel a szabadsággal!

Mérő László így fogalmazza ezt meg "Az érzelmek logikája" c. könyvben a 302. oldalon:

"Alap- és kognitív érzelmeinknek önmagukban ugyanúgy nincs semmi értelmük, mint ahogy magának az életnek sincs azon kívül, hogy ha jól működik, akkor jelen lesz a következő generációban is. A biológia pusztán csak erről szól. Mi emberek azonban szelffel rendelkező lények vagyunk, és ezért létrehozhatunk olyan evolúciós folyamatokat is, amelyek már nem darwiniak. Így nemcsak érzelmeinknek adhatunk értelmet, hanem az életünknek is. Mindenki a saját szelfje alapján, amit hite, érdeklődése, habitusa, családja, nemzetisége és még sok minden más határoz meg. Mindenki összeállíthatja a neki leginkább megfelelő boldogságportfoliót."

Az életnek tehát nincs értelme, de az emberek általában jó, ha adnak neki értelmet, ráadásul nem is egyfélét, hanem diverzifikáltat. Ezt viszont szabadon tehetik meg.

Individuális szabadság

A különböző vallások fel szokták vetni, hogy az életnek ha nem is objektív, de egy kitüntettet „felsőbb hatalom” szempontjából van egy egyetemes értelme. Itt most a játék kedvéért tegyük fel, hogy valamiért egy ilyen „felsőbb hatalom” létezésében hinnék, akár, mert igazolás nélkül elfogadnám, azaz hívő természetű volnék, akár azért, mert volna egy ilyen igazolás. Elsőnek is ez ugye nem jelentené azt, hogy ezen „felsőbb hatalomnak” vannak a mi életünk értelmére vonatkozó elgondolásai. Lehet, hogy olyan céllal hozott minket létre, hogy az a mi életünk irányára nem határoz meg semmit. Például az Univerzumot nem az emberekért hozta létre, hanem a Szaturnusz gyűrűjéért. Vagy szeret szórakozni, és ennek megfelelően bármiféle emberi élet bármiféle célból alkalmas lehet a szórakoztatására, legyen az a mi szempontunkból „jó”, vagy „gonosz”. Isten szórakozhat ugyanannyira az élet rossz dolgain, ahogy mi is sokszor tragikus, kriminális, horrorisztikus filmeket nézünk, könyveket olvasunk. Nem mondható, hogy az író létéből következik az, hogy csak egyféle könyvet írhat.

Ha pedig istennek vannak kifejezett elvárásai, akkor sem biztos, hogy számunkra egyértelmű, hogy mi az. Nem tudhatjuk, nem-e kifejezetten sátáni természetű, vagy valami egészen más dolgok fontosak neki, mint amivel a kereszténység traktál minket. Semmi garancia, és semmi érv nem szól amellett, hogy ennek az istennek „jónak”, szeretőnek kell lennie, vagy hogy azt akarja tőlünk, hogy mi azok legyünk. Erről a vallások is mást és mást írnak, bár sok közös van bennük, mert hát végül is valójában mind közösségi érdekeket fogalmaz meg, valójában a vallásoknak társadalomirányítói szerepe volt a történelemben: nem isten céljait fogalmazzák meg, hanem a hatalom céljait. De még így is különféle dolgokat írnak arról, hogy isten miféle életet vár el tőlünk, és miért.

Ha pedig meg is egyeznénk abban, hogy isten van, akar tőlünk valamit, és egy elég határozott, egyértelmű irányultságot akar tőlünk, az miért volna meghatározó nekem? Ez kb. annyira fontos számomra, mint a munkahelyemen a főnököm céljai. Lehet, hogy igazodok hozzájuk, de ettől még nem lesznek az én céljaim. Számomra alapvetően az a fontos, ami magam számára fontos. Mások véleménye nekem csak annyiban fontos, amennyiben szociális lény vagyok, és amennyiben ezen más emberek nekem fontosak. Ha valamiért fontos valakinek az elismerése, akkor persze fontos lesz az is, hogy mit gondol fontosnak. Ha valakitől el akarok érni valamit, akkor fontos, hogy mit tart fontosnak. Ha valakit szeretek, akkor fontos, hogy mit tart fontosnak. De ha egy idegen valaki azzal jön, vagy azt írja nekem, vagy azt írják nekem, hogy fontosnak tartja, hogy az én életemben én erre és erre törekedjek, akkor az engem ugyan nem sokat érdekelne, mert ő maga nem fontos nekem. Persze, ha szép szeme, és izgalmas dekoltázsa van, az más.:)

Márpedig azon túl, hogy nem hiszek istenben, ha hinnék is, nem biztos, hogy ismerném közelebbről olyannyira, hogy fontos legyen nekem. Ha nem személyes ismerősöm, csak tudok róla, akkor egy idegen nekem. Miért lenne fontos nekem az, hogy egy idegen mit vár tőlem? Nos persze akkor igen, ha akarok tőle valamit, vagy ha hatalmas, és számomra fontos dologban az. Nyilván, ha isten előír valamit, aztán büntetést és jutalmat ad érte, akkor érdemes lehet követni az utasításokat. Ha ad ilyeneket elég pontosan leírt módon. Ez esetben lehet, hogy követném, de nem fogadnám el, hogy ez az élet értelme.

Semmi garancia nincs arra sem, hogy ha isten létezne, és ha ismerném, akkor szimpatikus lenne számomra. Ha pedig nem szimpatikus, akkor mit érdekel, hogy mit akar tőlem? Ha ellenszenves, egyenesen az ellenkezőjére sarkalhat. Ekkor az én életem értelme inkább ellentétes volna azzal, amit isten akar tőlem. Persze csak amennyiben megengedi. Ha kényszerít, akkor lásd fentebb.

De hát mindettől távol állok, és szerintem még a vallásosak nagy része is távol áll. Ezen az úton végig mindenről meg kellene győződjek: Isten létezéséről, hogy akar tőlünk valamit, hogy azt az egy bizonyos dolgot akarja, amit feltételezek, és végül, hogy hatalma legyen valami számomra fontos dologban, vagy pedig közelről kellene ismernem, és szeressem őt. Mindettől abszolút messze vagyok, sok más embertársam istennél jóval nagyobb befolyással van arra, hogy mi az én életem értelme a magam számára. És leginkább azért állok távol ettől, mert nem hiszek istenben.

Címkék: élet értelme

51 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr355532143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Koós István 2013.09.25. 10:29:15

A szövegnek viszonylag az elején van egy mondat, amit szerintem ki kellene javítani, mert nagyon könnyen beleköthetnek: "Az elmúlt száz évben az un. nyelvi fordulat után az analitikus filozófia lett a domináns irányzat."

Az analitikus filozófiát én nem ismerem, úgyhogy nem tudom, pontosan milyen mértékben terjedt el, azonkívül, hogy az angolszász területhez kötődik, de egyébként ebben a században a kontitnentális filozófiában meghatározó volt a fenomenológia, a modern hermeneutika, az egzisztencializmus, strukturalizmus, a Nietzsche metafizika-kritikájából kinövő dekonstrukció, és ki tudja, még mi.

Az utolsó szakasz szerintem nagyon érdekes, mert olyasmit feszeget, amit a hívők általában magától értetőnek vesznek, pedig sokszorosan kérdéses. Valóban: ha létezik Isten, abból még egyáltalán nem következik az, hogy Istennek szándékában áll célt adni az embernek, ha meg van is ilyen szándéka, abból meg nem következik, hogy egyet kellene vele értenünk, és a magunkévá kellene tenni ezt a célt. Ha Isten létezik is, attól még lehet számunkra ugyanolyan idegen és érdektelen, mint bárki más.

Ebből akár egy külön posztot is lehetne írni.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 11:30:10

@Koós István: A világban a kontinentális és analitikus filozófia közül az analitikus a domináns. Akkor is, ha volt egzisztencializmus és ilyenek.

Koós István 2013.09.25. 12:08:04

@Brendel Mátyás:

Ezzel nem akarok vitatkozni, mivel semmit nem tudok az analitikus filozófiáról, meg nem is vagyok egy nagy filozófus, de nemigen értem, mit jelent az, hogy domináns az analitikus filozófia. A stukturalizmus pl., amennyire én tudom, igencsak széles körben elterjedt irányzat volt, a személetmód kiterjedt a nyelvészetre, irodalomra, szociológiára. Meg ott volt még a pszichoanalízis, aminek bizonyos flozófiai implikációi ma is működnek, meg akár a maarxizmus, meg Bergson, meg Nietzsche óriási hatása. Franciaországban nem pl. is nagyon művelték az analitikus filozófiát, úgyhogy nem hiszem hogy lehetne ilyen hierarchikus viszonyokat felállítani az irányzatok között.

Koós István 2013.09.25. 12:17:18

Meg ott van a posztstrukturalizmus, ami Európában, Amerikában is elterjedt olt, meg most ott van Amerikában a posztkolonializmus, meg nem is tudom még, mik. Szóval elég széles a paletta.

2013.09.25. 12:28:49

nem kell hogy értelme legyen, a felfogás mértékétől függően szabadon eldönthető hogy mi legyen az értelme

ez megint egy olyan dolog amivel a hívők nem tudnak mit kezdeni, mert nekik mindenképpen kell valaki aki megmondja hogy mi legyen az élete értelme

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 12:35:38

@Koós István:

Nyilván egy óriási rész a dolgoból az angol nyelv domináns hatása. Azokban az országokban, ahol az angol anyanyelv, már eleve több egyetemi tanszék és filozófus van, mint mondjuk a francia nyelvű országokban.

Továbbá például a Sorbonne-on van Tudományfilozófia-történeti intézet, és ott vastagon foglalkoznak analitikus filozófiával, konkrétan Carnappal is.

A másik oldalon persze amerikai filozófusok foglalkoznak egzisztencializmussal, de ezt magát nem kontinentális filozófia stílusában csinálják. Amikor egy amerikai filozófiatörténész Sartre-ot elemzi, akkor az analitikus stílusú elemzés.

i2 2013.09.25. 13:19:18

Volt erről egy cikk, a szerző ugyanezekre az eredményekre jutott, csak SZVSZ sokkal letisztultabb, analitikus módon, több példával.

Különösen jó, hogy ugyanúgy lerántja a leplet az élet (általános!) értelmét megnevező ateisták ellentmondásáról, mint a hívők képzeletvilágáról.

ebredjra.blog.hu/2010/08/13/az_elet_ertelmerol

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 13:44:09

@i2: nem rossz. bár az zavaros benne, hogy ha meganalizálja, és levonja a konklúziót, hogy az élet értelméről beszélni abszurdum, akkor nem kell külön egyese elképzelésekről lerántani a leplet.

ennek következménye ugyanis az, hogy bármiféle tanítás erről a kérdésről egyaránt szubjektív. azaz minden tanítás rendben lehet annak, aki ezzel együtt érez, és nincs rendben annak, aki nem.

így például sok ember életének értelme, hogy nyomot hagyjon, és amit erről elmond kritikailag az nem állja meg a helyét. ha egyszer az ember jól érzi magát attól a gondolattól, hogy nyomot hagyott, akkor az ugyanolyan jó, mint az, hogy de jót szexelt. az, hogy a nyomhagyás maga akkor teljesedik be, amikor az ember már nem él, az mindegy.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 13:45:53

@i2: a post meg tényleg nem teljesen letisztult, mert egy régi post újrapostolása, de belenyúltam egy kicsit. most ebből így ez lett, majd esetleg később még jobban letisztítom. van még egy pár hasonló postom, ilyen szempontból is le kell tisztítanom őket.

i2 2013.09.25. 14:01:29

Ha elfogadjuk, hogy áttérsz szubjektív értelmezésre, akkor is, ha valakinek az az élete értelme, hogy bélyeget gyűjtsön, "mert attól jól érzi magát", akkor nem a "jól érezni magát" az igazi értelem, melyhez csak egy eszköz a bélyeg? De. Ezzel kvázi azt mondod, hogy minden "élet értelme" kérdésre adott válasz visszavezethető az elégedettségre, azaz ez bátran számot tarthat egy interszubjektív válasz státuszra.

Szerintem igazán nagy húzása a másik blog írásának, hogy azzal indokolja meg a élet értelme kérdésének objektív abszurditását, hogy ellentmondást mutat ki benne: az élet vége után zajló élet igényét.

"az zavaros benne, hogy ha meganalizálja, és levonja a konklúziót, hogy az élet értelméről beszélni abszurdum, akkor nem kell külön egyese elképzelésekről lerántani a leplet. "

Azért érzel zavart, mert összekeverted az élet értelmének _kérdéséről_ való beszédet, az élet értelméről való beszéddel.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 14:17:34

@i2:

"Ezzel kvázi azt mondod, hogy minden "élet értelme" kérdésre adott válasz visszavezethető az elégedettségre, azaz ez bátran számot tarthat egy interszubjektív válasz státuszra. "

Mondjuk, de az, hogy "az az élet értelme, hogy jól érezd magad" állítás eléggé semmitmondó, tautológikus. Meg mi van akkor, ha kitűzöl magadnak egy célt, aztán csak nem érzed jól magad tőle?

"Szerintem igazán nagy húzása a másik blog írásának, hogy azzal indokolja meg a élet értelme kérdésének objektív abszurditását, hogy ellentmondást mutat ki benne: az élet vége után zajló élet igényét."

Szerintem ez a post legrosszabb része.

""az zavaros benne, hogy ha meganalizálja, és levonja a konklúziót, hogy az élet értelméről beszélni abszurdum, akkor nem kell külön egyese elképzelésekről lerántani a leplet. "

Azért érzel zavart, mert összekeverted az élet értelmének _kérdéséről_ való beszédet, az élet értelméről való beszéddel."

Miután a kérdésről kimutatja, hogy értelmetlen, ezután a másodikról azt mondja, értelmetlen, de mégis belemegy. Önellentmondásos.

Ha egyszer az élet értelmének kérdése értelmetlen, akkor értelmetlen analizálgatni, hogy jó, de mégis melyik válasz jobb rá.

i2 2013.09.25. 14:40:40

"Mondjuk, de az, hogy "az az élet értelme, hogy jól érezd magad" állítás eléggé semmitmondó, tautológikus. Meg mi van akkor, ha kitűzöl magadnak egy célt, aztán csak nem érzed jól magad tőle?"

Egyáltalán nem tautológikus, merthogy sokan egyáltalán nem ezt vallják, hanem mindenféle gerincességet, erkölcsiséget emelnek a magasba, amikoris az sem baj, ha nem érzik jól magukat közvetlenül, csak egy afféle mazochista módon, hogy ti. azért érzi jól magát, mert nem érzi jól magát.

Másrészt mi van, ha mégsem érzed jól magad a kitűzött cél felé haladva? Akkor nyilván rossz a cél, és meg fogod változtatni, s ezzel az élet értelméről is változik a véleményed.

"Szerintem ez a post legrosszabb része."

Pedig filozófiai csemege. Paradigmatikus precizitással indokol. Ellenérveket lehetne hozni, de az biztos kevés, hogy "szerintem rossz". :)

"Miután a kérdésről kimutatja, hogy értelmetlen, ezután a másodikról azt mondja, értelmetlen, de mégis belemegy. Önellentmondásos."

Dehogy! Értelmetlen dolgokról való beszédről értelmes beszélni. Gondolkozunk azon, hogy gondolkozunk. Az őrült elme gondolkodásmódjáról is van értelme gondolkodni. Ha ez nem így lenne, akkor eleve képtelenség lenne belátni, hogy valami értelmetlen, hiszen e belátás is értelmetlenné válna.

"Ha egyszer az élet értelmének kérdése értelmetlen, akkor értelmetlen analizálgatni, hogy jó, de mégis melyik válasz jobb rá."

Nem is ezt teszi, hanem a közismert válaszokról mutatja meg, hogy hol van bennük a hiba. Ahogy az örökmozgó nem létezik, ennek ellenére érdekes, amikor 1-1 példányról felderítjük, hol csal.

Koós István 2013.09.25. 14:56:13

@i2: @Brendel Mátyás:

A másik blog írása, bár ugyanerről a témáról szól, szerintem igen érdekes, és az is külön érdekes, hogy a két szöveg mennyire másképp közelíti meg a témát. A Mátyás írása az objektivitás-szubjektivitás vonatkozásában tudományfilozófiai szemszögből, a másik szövegben pedig az az érdekes, hogy inkább egyfajta hermeneutikát, illetve narratológiát alkalmaz, és nagyon szellemes paradoxonokat vet fel.

"igazán nagy húzása a másik blog írásának, hogy azzal indokolja meg a élet értelme kérdésének objektív abszurditását, hogy ellentmondást mutat ki benne: az élet vége után zajló élet igényét."

Szerintem ez egyáltalán nem rossz gondolat, egy igencsak érdekes paradoxon, itt jön be a képbe a narratológia. Paul Ricoeur azt írta valahol, hogy az életünk véletlen események sorozata, amit utólag sorsként ismerünk fel. Vagyis az életünkből mi magunk szerkesztünk történetet, és a cél az, hogy ez a történet értelmes és kerek legyen, vagyis hogy érezzük: elértünk valamit, eljutottunk valahova. Ám paradox módon a történet csak a lezárultával, vagyis a halállal válna kerekké, vagyis az élet célja ebben az értelemben a halál.

Van Pasolininek egy trilógiája (Az Ezeregyéjszaka meséi, Dekameron meg a Canterbury mesék van benne), aminek az utolsó darabjában maga Pasolini is megjelenik freskófestőként. Az egész film alatt nem szól semmit, csak azt látjuk, hogy fest, és amikor a film végére elkészül a képpel, ránéz, és így szól (ez nyilván a filmtrilógiára vonatkozik): Milyen kár, hogy elkészül a mű, amikor olyan jó álmodozni róla. Így van ez valahogy az élettel is.

Koós István 2013.09.25. 15:01:30

@Brendel Mátyás:

Abban van valami, hogy ha objektív módon az élet értelmének kérdése nem értelmes is, azért ez mégis olyan kérdés, ami nélkül az ember nem tud létezni, a saját életében mindenki folytonosan keresi rá a választ, az egyes kérdésekben hozott döntéseink illeszkednek a tágabb céljaink közé.

Abban persze igazad van, hogy nagyon bizarr, amikor valaki ezt objektív kérdésnek tekinti, és egy külső instanciától, a vallástól vár rá választ.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 15:05:32

@i2:

"hanem mindenféle gerincességet, erkölcsiséget emelnek a magasba, amikoris az sem baj, ha nem érzik jól magukat közvetlenül, csak egy afféle mazochista módon, hogy ti. azért érzi jól magát, mert nem érzi jól magát."

lehet ugye itt csúszkálni, de ha:

1) ezt is elfogadod "jól érzi magát"-nak, akkor lesz az állítás tautologikus

2) ha nem, akkor viszont cáfolt

"Pedig filozófiai csemege. Paradigmatikus precizitással indokol. Ellenérveket lehetne hozni, de az biztos kevés, hogy "szerintem rossz". :)"

egyet már hoztam.

"Dehogy! Értelmetlen dolgokról való beszédről értelmes beszélni."

nem erről beszéltem. nem érted. olvasd újra!

""Ha egyszer az élet értelmének kérdése értelmetlen, akkor értelmetlen analizálgatni, hogy jó, de mégis melyik válasz jobb rá."

Nem is ezt teszi, hanem a közismert válaszokról mutatja meg, hogy hol van bennük a hiba. Ahogy az örökmozgó nem létezik, ennek ellenére érdekes, amikor 1-1 példányról felderítjük, hol csal."

csak mondjuk a hívők trükkjénél nem rántja le a leplet, pedig pont ugyanúgy nem perpeetum mobile.

itt van még egy pár téves gondolatmenet benne:

"Valójában tehát aki a "világban nyomot hagyni" értelmet nevezi meg, az nem az ő élet-értelméről beszél, hanem arról, hogy mások életében az ő élete milyen értelmet jelenthet."

A két kérdés összefügghet, amikor Kovács bácsi kitakarítja a lépcsőházat, akkor az a lakók életében értelmet nyerhet, Kovács bácsinak meg lehetne ez az életének értelme. Pont az, hogy a lakókat szolgálja. Nem sikerült lerántani a leplet, nem ez a gond.

"Ám akkor az élete utolsó 5 percének mi az értelme? "

Semmi. De ezzel nem rántja le a leplet. Az az ellenérv harmatgyenge, hogy valaki életének utolsó 5 percének már nincs értelme, illetve ott már nem működik az életének az értelme. Persze, nagy szörszálhasogatással lehet azt mondani, hogy az "élet-utolsó öt perc értelme" a helyes kifejezés. De ha csak ennyibe tud belekötni, az nem lepellerántás.

Látod, az a baj, hogy miközben megállapítja, hogy perpeetum mobile nem létezhet, aközben előtte elemezgeti a perpeetum mobile jelölteket, és totál hülye szempontokba köt bele. "a perpeetum mobile nem lehet kék színű", meg hasonlók.

Ezzel meg lerontja az egész cikket, mert a példák analízise nem erősíti a helyes fő mondandót, hanem esetleges és össze-vissza, és téves.

Az analizált példák nem azért nem lehetnek az élet értelme, mert az a baj velük, amit a post kritizál bennük.

Mindegyik példával szükségszerűen az a baj, azért nem lehet az élet értelme, mert szubjektívek. Szubjektíven viszont bármelyik működhet valakinek. Semmilyen más szempont nem releváns, mert lehet azoknak, akiknek működik, ezek a szempontok nyilván nem jelentenek gondot.

A post írója, miközben bejelenti, hogy az élet értelme objektíven nem értelmezhető, ehhez mellékel egy csomó olyan kötözködés,t, ami csak arról szól, hogy neki az a bizonyos cél miért nem tetszik. Totál szubjektív kötözködés, nincs benne logika.

i2 2013.09.25. 15:43:31

@Brendel Mátyás: nagyon máshogy látjuk a helyzetet. Te ugye humán beállítottságú vagy? :) Nem személyeskedés, csak ez a benyomásom.

"De ha csak ennyibe tud belekötni, az nem lepellerántás."

A legkisebb megbúvó ellentmondás is megvonja egy gondolat létjogosultságát. Engem ez a gondolatmenet meggyőzött, ezek a pici részek, amik rámutatnak, hogy az "értelme" reláció kivezet mindig abból a keretből, aminek az értelmét keressük, márpedig az élet kereteiből vagy úgy tudunk kilépni, hogy túlvilágot feltételezünk, vagy sehogy. Ezt írja le, csak részletesen.

Szerintem tehát nem az a baj, hogy az élet értelme csak szubjektív lehet, tehát az objektív irány elhibázott, hanem pont fordítva: az objektív önmagából fakadóan elhibázott, emiatt legjobb esetben is csak szubjektív értelmet lehet elfogadni.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 15:56:51

@i2:

"nagyon máshogy látjuk a helyzetet. Te ugye humán beállítottságú vagy? "

nem.

"ezek a pici részek, amik rámutatnak, hogy az "értelme" reláció kivezet mindig abból a keretből"

nem. a pici részletek teljesen függetlenek a nagy problémától.

"Szerintem tehát nem az a baj, hogy az élet értelme csak szubjektív lehet, tehát az objektív irány elhibázott, hanem pont fordítva: az objektív önmagából fakadóan elhibázott, emiatt legjobb esetben is csak szubjektív értelmet lehet elfogadni."

de, az a baj, hogy valaminek az értelme csak szubjektív lehet, és az objektív értelmezése ezért elhibázott.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 15:58:24

@Koós István: igen, ezek a szubjektív választások fontosak az életünkben. de ez értelemszerű, hiszen a nagy célokról beszélünk, nem a kis választásokról.

i2 2013.09.25. 16:03:35

"nem. a pici részletek teljesen függetlenek a nagy problémától."

Nem. A pici részletek hibái az adott válaszra jellemzőek, s mintegy rávilágítanak, hogy miképp igazolódik az általánosan kimondott szabály.

"az a baj, hogy valaminek az értelme csak szubjektív lehet, és az objektív értelmezése ezért elhibázott. "

Lássuk, te ezt hogy indoklod:

"Na most ez utóbbi egy olyan dolog, ami abszolút eredménytelen, senki nem adott meg egy ilyen értelmezést, és nem tudta igazolni, hogy az életnek objektíven van értelme. Eleddig mindenki az élet szubjektív értelmét vizsgálta, azaz azt,hogy bizonyos emberek számára mi az, vagy az emberek összességében van-e valami közös. "

Ha valami, hát ez elégtelen indoklás. Ha valamit még senki sem igazolt, akkor az nem is lehet igaz?... lol

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 16:15:07

@i2:

"Nem. A pici részletek hibái az adott válaszra jellemzőek"

NEM.

"az a baj, hogy valaminek az értelme csak szubjektív lehet, és az objektív értelmezése ezért elhibázott. "

Lássuk, te ezt hogy indoklod:

"Ha valami, hát ez elégtelen indoklás. Ha valamit még senki sem igazolt, akkor az nem is lehet igaz?... lol"

az indoklás ütős része ez:

"senki nem adott meg egy ilyen értelmezést"

az olyan értelmezés, amit még senki nem adott meg, az nincs. ha senki nem hívta még a labdát oroszlánnak, akkor az oroszlán nem jelenti azt, hogy labda.

i2 2013.09.25. 16:37:36

"NEM."

Jaaa, ez így mindent megmagyaráz...

"az olyan értelmezés, amit még senki nem adott meg, az nincs"

De hiszen sokan és sokféle értelmezést adtak az élet értelmére. Hogy mást ne mondjak a vallások bővelkednek ilyenekben, nem átallják filozófiai mélységekben is tárgyalni, hogy mi és miért az az élet értelme, amit ők hirdetnek.
Tehát ilyen értelmezés van, csak nem elfogadható. És hogy miért, az lenne egy ilyen cikk feladata, hogy megmutassa. Engem az ébredjrá blog levezetése meggyőzött. Itt nem látok érdemi indoklást, csak kimondott eredmény ugyanaz.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 16:55:15

@i2:

"Jaaa, ez így mindent megmagyaráz..."

nézd ha A-nak logikailag nincs köze B-hez, és te azt mondod, de, akkor én nem tudok mást mondani erre, mint, hogy nem. ha valakinek alapvető logikai képességei nincsenek meg, akkor onnan nincsenek érvek.

meg még kérdezhetném, hogy humán végzettségű vagy-e.

"De hiszen sokan és sokféle értelmezést adtak az élet értelmére."

senki nem adott még olyan értelmezést, amely az "élet értelme" kérdést objektív kérdésként értelmezhetővé tette volna. a vallások sem. a vallások választ adtak a kérdésre, amelynek objektív értelmezését nem adták meg. gyakori hiba.

" Hogy mást ne mondjak a vallások bővelkednek ilyenekben, nem átallják filozófiai mélységekben is tárgyalni, hogy mi és miért az az élet értelme, amit ők hirdetnek."

van ilyen. most olvasok Schopenhauert, az egész esztétikája "A világ mint akarat és képzet"-ben ilyen: amit én jónak gondolok, az abszolút jó, amit szarnak, az abszolút szar. És persze utána rosszabbnál rosszabb érveket talál az eleve megérvelhetetlen hülyeségre.

"Tehát ilyen értelmezés van, csak nem elfogadható. És hogy miért, az lenne egy ilyen cikk feladata, hogy megmutassa. "

Azért nem, mert a kérdés nem objektív, és szubjektív kérdésre nem lehet igaz választ adni.

És ezt nem kell tovább indokolni, ez ilyen egyszerű. A lehető legdurvább kategóriasértésről van szó.

i2 2013.09.25. 16:59:51

"nézd ha A-nak logikailag nincs köze B-hez, és te azt mondod, de, akkor én nem tudok mást mondani erre, mint, hogy nem. ha valakinek alapvető logikai képességei nincsenek meg, akkor onnan nincsenek érvek."

Csúsztatás, nem annyit mondtam, hogy de, hanem indokoltam, te viszont nem. De erről leszállok, mert úgy tűnik, személyes sérelemként éled meg a kritikát.

"Azért nem, mert a kérdés nem objektív, és szubjektív kérdésre nem lehet igaz választ adni."

Értem, tehát összefoglalom. Kiindultál abból, hogy a kérdés objektív formában értelmetlen, majd erre alapozva beláttad, hogy tényleg értelmetlen. Naccerű.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 17:00:58

@i2:

még egyszer, egyszerűen, csak neked, csak itt, csak most. benne van a cikkben, tehát felháborító, hogy ezt magyaráztatod magadnak:

1) Az élet értelme kérdés NEM OBJEKTÍV KÉRDÉS

2) Emiatt egyetlen válasz nem lehet rá igaz. Mindegyik válasz, amely objektív értelemben akar rá válaszolni ab ovo fogalmilag hülyeség.

3) Ennek megfelelően, ha valaki azzal jön, hogy "márpedig az élet értelme az, hogy papírcsákókat kell hajtogatni", azzal objektíven értelmezve a kérdést az a baj, mint az összes többi válasszal, hogy ez nem lehet objektív élet értelme, mert semmi nem lehet

szubjektíven értelmezve a kérdést viszont a papírcsákó hajtogatás pont ugyanolyan jó, mint bármelyik más, és így meg azért nem érdemes belekötni, mert ha valakinek szubjektíven ez az élet értelme, akkor lehetetlenség ez ellen érvet találni.

az, hogy neked vagy tizernek nem tetszik a papírcsákóhajtogatás, vagy rámutat a papírbeszerzés problémáira, nem érv a kérdésben.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 17:04:37

@i2: nem érted. hülye vagy. sajnálom. mint mondtam, ilyen emberrel nincs értelme vitázni. egyre több dologba gabalyodsz bele vita közben.

i2 2013.09.25. 17:06:02

@Brendel Mátyás: sajnálom, de a válaszaid önmagyarázóak. Abból indulsz ki, amit ki akarsz mutatni, hogy ti. az élet értelmének kérdése nem objektív kérdés. Ezt be kellene látni. És nem csak azt, hogy szerinted nem objektív, sőt az se elég, ha eddig senki nem adott objektív elfogadható választ, hanem, hogy nem is létezhet ilyen. Ez elismerésre méltó erőfeszítés lenne.
Sajnos ezt a te cikkedben nem találni meg, tizerében igen. ennyi.

ps: A személyeskedés és sértegetés csak rólad árulkodik.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 17:08:05

@i2: "az élet értelmének kérdése nem objektív kérdés. Ezt be kellene látni."

ld a postot.

i2 2013.09.25. 17:18:22

@Brendel Mátyás: jó, ezzel zsákutcába futottunk.

De még kiemelek egy gyöngyszemet, ha már újra elolvastam:

"Az élet objektív értelme helyett a szubjektív értelmet érdemes, mint kérdést feltenni. A kettőt összekeverni nem helyes. A szubjektív értelem megkeresése azonban nem a világ megismerését jelenti, hanem csupán önmagunk megismerése kell hozzá. Nem tudományos, nem filozófiai, még csak nem is különösebben pszichológiai kérdés."

Nem különösebben pszichológiai kérdés? Egyből így folytatod:

"Csupán annak a kérdése, hogy az érzelmeinket őszintén meghallgassuk, és elfogadjuk. Elfogadjuk azt, hogy bizonyos módon érzünk, bizonyos módon értékeljük a dolgokat, ezek bizonyos célokat jelentenek, ez így jó nekünk, ennél többre pedig nincs is szükségünk."

Mi ez, ha nem pszichológiai kérdés?! :-D Masszívan pszichológiai az ok, és jól le is írtad, miért.

Koós István 2013.09.25. 17:19:07

@i2:

De az a baj, hogy a két írás tök másfelől közelít a kérdéshez, szerintem a másik blog cikke is érdekes, nekem tetszett, és szerintem jogos, amit mond, de egy teljesen más fogalmi keretben mond teljesen mást, ő az élet értelmének kérdést, ha úgy vesszük, szerkezetileg, mint paradoxont tárgyalja, Mátyás meg azt fejti ki, hogy miért tévedés a kérdést objektívnek tekinteni. Ezen valóban nincs mit tovább magyarázni.

Emiatt nem kellene a két írást szembeállítani egymással, mintha versenyeznének, mindkettő érdekes és fontos, de más megvilágításban tárgyalják a dolgot.

Koós István 2013.09.25. 17:25:26

@i2:

"Mi ez, ha nem pszichológiai kérdés?! :-D Masszívan pszichológiai az ok, és jól le is írtad, miért."

Te meg ebben az esetben összekevered a pszichológia köznapi és tudományos értelmét. Ha a saját érzelmeimmel foglalkozom, az persze pszichologizálás, de nem tudomány. Erre gondolt szerintem a szöveg.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 17:39:43

@i2:

két dolog:

1) ezt úgy értettem, hogy nem a pszichológia tudományának kérdése. és itt hangsúlyozni kell, hogy a pszichológus, tehát a szakember, akihez elmegy valaki, hogy kezelje, az általában nem tudós.

tehát amikor a pszichológus megállapítja, hogy Józsi bácsinak Ödipusz-komplexusa van, az nem egy tudományos kérdés, hanem a pszichológia tudományának alkalmazása Józsi bácsira. a pszichológus itt nem tudós, hanem a pszichológia tudományának alkalmazója. olyan, mint egy mérnök. a mérnök sem tudós.

2) az olyan kérdések pedig, hogy "Józsi bácsi szeret-e olvasni" még kevésbé pszichológiai kérdések, ezzel ugye nem kell még pszichológushoz sem menni

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 17:40:47

@i2: de mondjuk ezt pontosítom a szövegben.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.25. 19:07:34

Az élet értelme maga az élet, ez a legegyszerűbb válasz.

Koós István 2013.09.25. 19:27:58

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca:

"Az élet értelme maga az élet, ez a legegyszerűbb válasz."

Ennek a mondatnak meg mi értelme van?

Egyébként Freud azt mondta, hogy az élet célja a halál.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.25. 19:29:19

@Koós István:

Isten azért teremtette az embert, hogy éljen, így maga az élet megélése önmagában elegendő cél.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.25. 20:08:04

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: "maga az élet megélése önmagában elegendő cél. "

ezt félálomban, részegen balkézzel is megteszik az emberek, ez célnak nem sok.

i2 2013.09.26. 09:27:02

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: ahhoz, hogy valamit célnak tekintsünk, szükséges, hogy tenni kelljen az eléréséért. Ám az élet megéléséért nem kell semmit tenni - ha kell, ha nem, megéljük.

Epokit Drive 2013.09.28. 19:32:51

"Ugyanis az is megfigyelhető, hogy a kérdésről való filozofálgatás egyike azon kérdéseknek, amiben legkevésbé van konszenzus, a legterméketlenebb vitákhoz vezet. Tulajdonképpen szinte mindig bizonyos szubjektív szemléletek csapnak össze a megegyezés, vagy az eredmény leghalványabb reménye nélkül. Mert hogy a két fél szubjektív véleménye az elején is adott, és ezen túl mi más eredmény jöhetne ki ebből a vitából, mint hogy ezt ismételgetik többféle megfogalmazásban? Hiszen az egész szubjektív."

A válasz, amit igazából várok Tőled, nem az, hogy _mi is az élet értelme végső soron_, hanem hogy _miért keresi mégis mindenki az élet értelmét_, illetve _miért gondolja mindenki (praktikusan mindenképp, ha teoretikusan tagadja is, hiszen az könnyű), hogy az életnek értelme van_.

"Na most mindebből hogyan jutunk el a „Mi az élet értelme?” kérdésig? Véleményem szerint nem tudunk eljutni. Azokból az információkból, hogy „Mi XY számára az élet értelme” nem lehet eljutni oda, hogy „Mi az élet értelme”. A személytől való függés nem hagyható el."

Amit nem veszel észre, hogy minden megkülönböztetés (különbség) csakis az azonosság talaján sarjadhat ki. A "személytől való függés" (a szubjektivitás) alapja az, hogy mindannyian személyek vagyunk, személy voltunkban azonosak, és személy voltunkban térünk el egymástól. A "személyiség" analóg módon van jelen bennünk. Ez az analógia pedig épp itt, az átfogó kérdések mezején azt a továbblépést biztosítja, amit az analitikus filozófia egy "nem tudjuk"-kal lezár.
Mivel mind személyek vagyunk (azonosság), ezért az élet értelmének kérdésére válasz adható, mégpedig olyan válasz, ami megfelel a személy (minden személy) általános és legmélyebb törekvéseinek és késztetéseinek. Ilyenek: szeretni és szeretve lenni, közösségben lenni legalább egy másik személlyel, intimitás, önmagamért elfogadtatni és önmagáért elfogadni stb.
Nem akarok prédikálni, de számomra a személy "végső célja", ami egyben életének értelme, az a személyes valósághoz kötődik. Nem tárgyakhoz, nem állatokhoz vagy növényekhez, nem gazdagsághoz vagy tudásmennyiséghez (amit esetleg nincs kivel megosztanunk). A személyes valóság az életben a társkapcsolat, a gyermekvállalás területe, míg egy hívő azt teszi hozzá, hogy a halál után e személyes kapcsolat az Istennel való örök és végtelenül boldogító személyes közösségben teljesedik ki. Amire az életünkben törekedtünk (boldog házasság, szerető közeg, elfogadottság és elfogadás, önátadás stb.), az a halál után megvalósul.
Természetesen lehet ebben nem hinni, tagadni is akár, de egy dolog valóságos marad: a személyt csakis egy másik személy teheti boldoggá a maga személyes mivolta szerint, és amennyiben felfedezzük magunkban önnön "véges végtelenségünket" (a kérdés: mi az élet értelme, erre utal: mi a végső válasz, ami _mindörökre_ kielégít? És itt a "mindörökre" a mindörökkön örökké értelmében áll), úgy azt is felfedezhetjük, hogy csak egy valóban végtelen személy az, aki képes valóban örökre és valóban minden tekintetben kielégíteni soha be nem telő boldogságvágyunkat.

Ez az, amit az analitikus filozófia nem tud, sőt, tagad. Elég farizeus viselkedés, hiszen maguk nem mennek be, akik pedig bemennének, azokat nem engedik, ahogy Jézus kárhoztatja az efféléket. Választ nem ad, aki pedig mégis válaszolna, azt lesajnálóan kezelik.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.09.29. 20:36:43

@Epokit Drive: nem mindenki kereső az élet értelmét. csak a bizonytalan hülyék. ámít te regélsz nekem tök idegen. magadnak prédikálsz. rögeszmés kis hülye vagy

Epokit Drive 2013.09.30. 09:32:50

@Brendel Mátyás: Tévedsz, makacsul, büszkeségből, a saját jobb, de kifejezni nem mert belső meggyőződésed ellenére. Sajnállak. Ez szól Neked, a többi azoknak, akiket érdekel a téma.

Az élet értelme annyira fontos, hogy az élet értelmetlenségét állítani csakis önellentmondás árán lehet. Hiszen aki ezt állítja, magát az állítását igazként (az igazságnak megfelelő állításként) állítja, így legalábbis a cselekedetében bennfoglaltan azt vallja, hogy az életben legalább egy értelmes dolog van, amire érdemes törekedni: az igazság keresése, megfogalmazása és kimondása. Még akkor is, ha sokan fújolnak emiatt.

A másik megfontolandó, az öngyilkosság kérdése. Az öngyilkos ui. nem teoretikus, hanem gyakorlati módon fejezi ki az élet értelmetlen voltát, amikor megöli magát. Csakhogy az öngyilkosság mint az értelmetlenség tagadása csakis akkor nevezhető maga is értelmetlennek, ha feltételezzük: cselekedeteink általában véve értelmetlenek. Csakhogy ez az állítás semmiképp nem tartható. Így az marad, hogy az öngyilkos tette mögött egy értelmes megfontolás áll: az élet olyan nehéz, értelmetlen, kilátástalan, igazságtalan stb., hogy annál _még az is értelmesebb_, ha megölöm magam, és véget vetek ennek az egésznek.

Szóval, akár teoretikus, akár praktikus módon tagadjuk az élet értelmére vonatkozó kérdés jogosságát (értelmességét), mindenképpen önellentmondásokba keveredünk, mert az ember maga értelmes, és természetével az értelmetlenség nem egyeztethető össze. Viselkedhet ésszerűtlenül, választhat rossz megoldást, de választásait mindig az értelmesség határozza meg.

Szóval, az élet értelmét kutatni legfeljebb azok számára értelmetlen (persze mindig csak elméletileg, a mindennapjaik a saját életük értelmes voltának kiteljesítéséről szólnak), akik maguk zárták magukat egy korlátolt filozófia kalodájába, és onnan nem telik többre, mint ha már kutatniuk nem lehet, hát legalább tagadják a kutathatóságát e kérdésnek. Átkozott farizeusok.

wabai 2013.09.30. 18:56:02

A szerző a cikk elején a köznapi ember köznapi filozofálgatásához kapcsolja az élet értelmének kérdését. Akkor viszont logikailag nem a mit jelent az élet értelme kérdés nyelvi analízise az első feladat, hanem a mit értünk az élet értelmének kérdését feltevőjének meghatározása. Mert ha az élet értelme kérdés feltevője azt értjük, hogy mindaz, aki felteszi a mi az élet értelmének kérdését, akkor a szerző iménti kommentjének kategóriája szerint a "bizonytalan hülyék" halmazát kapjuk, ami viszont nem antropológiai kategória, hanem blablabla. Ha viszont az élet értelmének kérdésének feltevőjén a szerző magától értetődően a homo sapienst érti, és ez az oka, hogy pongyolán definiálja az elején (köznapi ember), akkor egy éppen általa felhasznált antropológiai meghatározót vitat. Vagyis szerző véleménye mindenképpen önellentmondásos.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.10.03. 02:46:18

@Epokit Drive:

"Az élet értelme annyira fontos, hogy az élet értelmetlenségét állítani csakis önellentmondás árán lehet. Hiszen aki ezt állítja, magát az állítását igazként (az igazságnak megfelelő állításként) állítja, így legalábbis a cselekedetében bennfoglaltan azt vallja, hogy az életben legalább egy értelmes dolog van, amire érdemes törekedni: az igazság keresése, megfogalmazása és kimondása. "

ezt a hülyeséget egyszer már elsütötted, akkor kijavítottalak, most elsütöd még egyszer. ebből is látszik, hogy van legalább egy ember a világon, nevezetesen te, akinek az igazságnál sokkal fontosabb az, hogy a hitét propagálja, akár azon az áron is, hogy hülyeséget kell ismételgetnie.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.10.03. 02:48:45

@wabai:

1) Próbálj meg nyelvtanilag helyes magyar mondatokat írni!

2) Ha ez megvan, akkor logikailag értelmes érvelést!

Epokit Drive 2013.10.03. 08:55:11

@Brendel Mátyás: Sosem javítottál ki. :) Performatív ellentmondások elől nincs hová menekülni az érvelésben, és itt (Részedről, amikor az élet értelméről beszélsz) erről van szó. A teoretikus tagadás könnyű dolog, kár, hogy a tagadás kimondása feltételezi azt, amit tagadsz.

Miért van az, hogy az analitikus filozófia nem operál ezzel az érvelési móddal?

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.10.03. 09:08:54

Ellentmondás csak a te hülye fejedben van. Ha én megeszek egy francia rántott békacombot, azzal nem azt mondom, hogy a rántott békacombot mindenkinek szereti, mindenkinek jó, és, hogy az az élet értelme. Ha mondok egy igaz mondatot, azzal nem azt mondom, hogy az igazmondás az élet értelme.

Komolyan, bazdmeg, itt magyarázom hónapok óta, hogy más a szubjektív, és más az objektív, de a te balfasz, hülye fejedbe ez nem megy bele, csak a sok baromság, amit vallásnak nevezünk. Nyilván azért megy bele ez utóbbi a fejesbe, mert akkora záptök.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.10.03. 09:16:21

@Epokit Drive: Az analitikus filozófia azért nem foglalkozik a performatív ellentmondásokkal hangsúlyosan, mert nem épít erre nagy elméletet, mert nem is lehet. Ha Józsi bácsi mást mond, mint amit csinál, az Józsi bácsi hülyesége. Filozófiai szempontból nem érdekes. Ha sok ember mást mond, mit amit csinál, az már érdekes, ilyen ritkán fordul elő.

A te fajta "filozófiád" túllihegi a performatív ellentmondást, sokszor ott is lát, ahol nincs, azt hiszi, hogy lehet belőle bizonyítani valamit. Nem lehet. Nem jut eszembe olyan fontos tézis, amelyet így lehetne bizonyítani.

Te is rendre baromságokkal jössz elő, és hülyeségek "bizonyítására" használod a rögeszmédet.

Tehát röviden: mert nem olyan baromállat, negatív IQ-sak, mint te.

Le kéne már esni, hogy hülye vagy, és a nálad okosabbak azért nem hiszik azt, amit te, azért nem azt teszik, amit te, azért nem úgy "érvelnek", ahogy te, mert okosabbak, és te meg azért, mert hülye vagy. Ilyen egyszerű ez. A hülyeség következményekkel jár.

Attól, hogy te azt hiszed, megváltottad a világot, még nem váltottad meg, csak hülye vagy. Én meg lemondtam arról, hogy rövid időn belül elássad, nem a világ hülye, hanem te.

kietlen 2014.02.15. 07:30:27

A te szubjektív véleményed, hogy objektíve nincs értelme az életnek. Ez ugyanannyit ér, mint, hogy Bélának az élet értelme a tanulás. Azokból amit írsz csak az következik, hogy másoktól nem tudjuk megtudni az élet értelmét. Természetesen ettől még lehet, hogy nincs értelme az életnek. De elvileg megmérni még mindig meg lehet ahogy írod.

"Eleddig mindenki az élet szubjektív értelmét vizsgálta, azaz azt,hogy bizonyos emberek számára mi az, vagy az emberek összességében van-e valami közös."

Nem, például Douglas Adamsnek volt az az ötlete, hogy készítsünk egy az univerzumról egy kicsinyített másolatot, ami el tudja mondani mire jó.

Vagy például én. Én amikor azt kérdezem az emberektől, hogy mi az élet értelme, akkor ez utóbbira gondolok. (Máskülönben azt kérdezném mi az életed értelme.) És amikor válaszolnak, akkor azt úgy értelmezem, hogy ha meg tudnánk mérni az univerzumot akkor szerint azt az eredményt mutatná amit ő gondol. Nyilvánvalóan nem tudja nekem ezt bebizonyítani, de ettől még érdekel a véleménye. Mindegy hány embertől kérdezem meg nem leszek közelebb az eredményhez. De érdekes, mert nem szokták ugyanazt mondani, mint ha azt kérdezném, hogy mi az életed értelme. Például: "Az élet értelme szerintem az, hogy valami nagyobbnak a része vagyunk, és ugyanannyit érünk mint a teljes egész. Az én életemnek pedig nincs értelme, csak azért kelek föl reggelente, mert fárasztó feküdni."

kietlen 2014.02.15. 07:54:35

De valóban van amikor összekeverik, hogy mi az élet értelme(univerzum), mi az emberiség értelme, mi az élő dolgoknak az értelme( miért nem csak élettelenek vannak), mi az életed értelme. Ezért szoktam én azt kérdezni, hogy ha azt megkérdezik, hogy mi az élet értelme, hogy "Melyik?".

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.02.16. 21:32:17

@kietlen: "Douglas Adamsnek volt az az ötlete, hogy készítsünk egy az univerzumról egy kicsinyített másolatot, ami el tudja mondani mire jó."

1) Dougas Adamsnek tudtommal nem ez volt az ötlete
2) ami ötlete volt, az egy paródia sci-fiben volt leírva, azaz nem komolyan veendő ötlet, hanem humoros kritika

3) amit írsz, annak semmi értelme. egy kicsi univerzum ugyan mit mondana el miről, és hogyan?!

" Én amikor azt kérdezem az emberektől, hogy mi az élet értelme, akkor ez utóbbira gondolok."

attól, hogy te ezt kérdezed az emberektől, ez ugye simán lehet baromság.

"És amikor válaszolnak, akkor azt úgy értelmezem, hogy ha meg tudnánk mérni az univerzumot akkor szerint azt az eredményt mutatná amit ő gondol."

ettől még az is lehet baromság.

" Mindegy hány embertől kérdezem meg nem leszek közelebb az eredményhez."

no és ez neked nem gyanús?! abból, amit leírtam, következik ez, tehát tök jól magyarázza, és vice versa, jól igazolja, amit írtam.

kietlen 2014.02.17. 13:17:13

"no és ez neked nem gyanús?! abból, amit leírtam, következik ez, tehát tök jól magyarázza, és vice versa, jól igazolja, amit írtam."

Szerintem (csak) azt igazolja, hogy nem tudhatjuk meg, nem azt, hogy nincs. Nem látom, hogy miért igazolná, azt, hogy nincs.

"2) ami ötlete volt, az egy paródia sci-fiben volt leírva, azaz nem komolyan veendő ötlet, hanem humoros kritika"

Igen, de az ő karakterei is ezt a kérdést tették föl.

"3) amit írsz, annak semmi értelme. egy kicsi univerzum ugyan mit mondana el miről, és hogyan?!"

Ha le tudnánk másolni a világunkat, és le tudnánk játszani, és megnézni mi lesz a vége. Hogy pontosan mi volt az értelme azt lehet, hogy nem tudnánk meg, de talán közelebb vinne hozzá. Persze nem tudjuk, és nem is fogjuk tudni, csak poénból írta.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.02.17. 14:37:14

@kietlen:

"Szerintem (csak) azt igazolja, hogy nem tudhatjuk meg, nem azt, hogy nincs. Nem látom, hogy miért igazolná, azt, hogy nincs."

azt, hogy az életnek objektív értelemben nincs értelme, az bizonyítja, hogy az "értelme" szubjektív kifejezés. nehezen lehet valami nagyobb hülyeség, mint az élet objektív értelméről beszélni. fogalomzavar. fából vaskarika.

most itt jöhetsz azzal, hogy de hátha a kutya mégis macska, csak egy kicsit nagyobbacska, de mi a faszra jó ez a baromkodás?!

""2) ami ötlete volt, az egy paródia sci-fiben volt leírva, azaz nem komolyan veendő ötlet, hanem humoros kritika"

Igen, de az ő karakterei is ezt a kérdést tették föl."

humoros kritika

"Ha le tudnánk másolni a világunkat, és le tudnánk játszani, és megnézni mi lesz a vége. Hogy pontosan mi volt az értelme azt lehet, hogy nem tudnánk meg, de talán közelebb vinne hozzá. Persze nem tudjuk, és nem is fogjuk tudni, csak poénból írta."

nem. a világ vége és a világ értelme két totál független kérdés. például lehet azt mondani, hogy a gyermekeimnek a hóesés értelme az, hogy hóembert építsenek. a hó vége meg végül az, hogy elolvad. a kettőnek logikailag semmi köze egymáshoz.

egyébként simán lehetne az, hogy a tudomány jól meg tudná mondani, mi az Univerzum vége. például lehet, hogy 20 év múlva egészen jól igazoltan tudni fogjuk, hogy a vége a nagy reccs. ebből semmi nem következik az élet értelmére. ahogy azt a tudomány jól meg tudja mondani, mi az emberi életek vége: a halál. és az emberek életének szempontjából az Univerzum sorsa kevésbé számít, mint a saját sorsuk. logikailag az sem határoz meg semmit az élet értelmére vonatkozóan, de az Univerzum sorsa még annyira sem.