Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Még több ateista hír

Friss hozzászólások

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (3) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (8) biblia (11) Biblia (16) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (11) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (18) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (19) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) Irán (1) irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (21) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (3) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofilia (1) pedofília (3) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodicea (8) teodícea (1) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (10) tüntetés (2) tv (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) USA (2) usa (4) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (1) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

Szakralitás, spiritualitás, üres szavak

Koós István 2013.07.22. 16:48

Mark Vernon Isten c. könyvére véletlenül bukkantam a könyvtárban, ahogy a vallási témájú kiadványokat nézegettem, amelyek az Egyetemes Tizedes Osztályozás alapján a 200-as jelzetnél találhatók, az etika- és esztétikakönyvek szomszédságában. Mivel a kötet címlapjára a National Geographic vonzó neve volt nyomtatva, elteltem reménnyel, és kikölcsönöztem a művet. (Mark Vernon, Isten. Geographia Kiadó, 2013.) A Nat Geo televíziós csatornán az utóbbi években lelkes követője voltam egy remek sorozatnak, amely a természetfeletti jelenségeket vette sorra és leplezte le tudományos szempontból (mint pl. szellemek, stigmák, különböző mitikus szörnyek, csí-energia stb.). Emiatt arra számítottam, hogy a vallás pszichológiájáról vagy kultúrtörténetéről olvashatok majd egy szórakoztató és információkban gazdag művet. Vernon munkája azonban igen szegényes produktumnak bizonyult, ami nem más, mint korlátolt, primitív és tartalmatlan propaganda a vallás mellett.

vernon.JPG

Eléggé ijesztő, hogy ez a könyv a National Geographic címkéje alatt fut, mintha bármi köze lenne a tudományos ismeretterjesztéshez. Elrettentő pl. ilyen mondatokat olvasni benne: „Az mindenesete biztos, hogy dúl a háború néhány evolucionista tudós, valamint a kreacionizmus és az értelmes tervezés hívei között” (21). Ez a kijelentés úgy hangzik, mintha az evolúció és az intelligens tervezés legalábbis két egyenrangú fél lenne, két egyformán alátámasztott tudományos rendszer, amik között értelmes és tartalmas vita lehetséges. A könyvvel tehát talán nem is lenne érdemes foglalkozni. Itt mindenesetre az a célom, hogy ennek a nyomdaterméknek a kapcsán néhány szót szóljak azokról az üres fogalmakról, amelyekkel az ilyesfajta vallási diskurzusok szövegek dobálózni szoktak.

 

Ilyen fogalmak a „misztérium,” a „spirituális,” „szakralitás,” „megvilágosodás,” „holisztikus”. Ezek olyan szavak, amiknek nincs konkrét jelentésük, sőt az esetek többségében egyáltalán semmi olyan jelentésük sincs, amit ha máshogy nem, de legalább a kontextus alapján hozzávetőlegesen körvonalazni lehetne. Ezeket a kifejezéseket úgy használják, mintha eleve, a kimondásuk aktusa és a jelölő aspektusuk által önmagukból létrehoznának valamiféle transzcendenciát. Nagybetűs szavak, amiket átszellemülten, áhítattal mondanak ki abban a reményben, hogy majd másokban is kiváltják ugyanezt az elragadtatott révületet, bitorolva az értelmes és tartalmas kommunikációnak kijáró teret. Pontosan úgy használják ezeket a szavakat, ahogy a slágerszövegekben a kevéssé tehetséges szövegírók a fennköltnek gondolt, de egyébként üres és közhelyes szavak halmozásától várják a költői hatást, mint pl. „tűz,” „láng,” „szív,” „vágy,” „szenvedély,” vagy a jelzők közül a „tiszta,” „örök,” „ősi.” (Ákos dalszövegei egyébként élen járnak ennek a nem túl invenciózus eljárásnak a gyakorlásában.) Arany Jánosnak van is egy ironikus és szellemes verse, a Poétai recept, amiben pont ezt a szellemileg impotens elképzelést parodizálja:

 

Gyöngy, harmat, liliom, szellő, sugár, villám,

Hajnal, korom, szélvész, hattyu, rózsa, hullám,

Délibáb, menny, pokol… ha mind egybevészed:

Recipe – és megvan a magyar költészet.

 

 

TARTALMATLAN TÖTÉNETEK

 

Vernon azzal kezdi a könyvet, hogy néhány mondatban mesél két keresztény figuráról, akik a filozófusoknak is védőszentjei lehetnek (8-10), és példaképeink a vallás szempontjából, és ez már tökéletesen előrevetíti Vernon későbbi közlendőnek szellemét és színvonalát. Az első Jusztin, aki a Kr. utáni 2. században élt. Jusztint kivételes tudásvágy fűtötte, és sorra megismerkedett korának nagy filozófiai irányzatával, de nyugtalan elméje egyiket sem találta kielégítőnek, nem érezte meggyőzőnek, sem a sztoicizmust, sem az arisztotelészi hagyományt, sem pedig a püthagoreusokat. Végül találkozott a kereszténységgel, amiben felismerte az igaz vallást. És hogy miben más a kereszténység, mint az előbb említett filozófiai rendszerek? Vernon ezzel kapcsolatban William Jamesre hivatkozik, aki szerint „a filozófia kikalkulálja az életnek nevezett lakoma árát, és ki tudja állítani a számlát is – a vallás viszont magát a lakomát kínálja az embernek.”

 

Nos, ez a költői kép elsőre talán hatásosnak tűnik – kiváltképp, ha éhesen olvassa az ember, vagy ha szeret gasztronómiáról fantáziálni. De mit jelent vajon? Miként lehet a metaforát lefordítani, mit fejez ki a kép? Hogyan kell azt érteni, hogy a vallás maga a lakoma? Milyen taralom az, amit érzékletessé tesz ez a kép? Nos, ilyen tartalom nem létezik. Íme egy jellegzetes esete az olyasfajta vallásos megnyilatkozásnak, ami mintha találó lenne, és amit nyilvánvalóan revelatívnak szántak, de nem mond semmit. Ahogy általában az egész könyv.

 

A másik történet a 300-as években élt Alexandriai Katalinról szól. Katalin különlegesen okos nő volt, aki nem akart magának olyan férfit, aki okosság dolgában nem képes őt felülmúlni. Ilyen férfit azonban nem talált. Végül felfedezte Jézus Krisztust. Ez ismét olyan történet, ami újfent nagyot akar szólni, közben meg egy üres bombaszt. Ugyan miféle okosságot fedezett fel Katalin Jézusban? Miben volt okosabb a tanulatlan, írástudatlan Jézus, mint pl. Arisztotelész? Arisztotelész természettudományos ismeretei ma persze elavultak, de a maga korában igen elmélyültnek számított, arról nem is beszélve, hogy pl. a retorikája ma is ajánlott olvasmány a bölcsészkaron. Mire jó azt mondani, hogy Jézus okosabb volt az akkori bölcseknél? Kit akar ezzel a szerző félrevezetni?

 

SZAKRALITÁS

 

Vernon a Mona Lisa kapcsán próbálja bizonyítani azt, hogy a szakralitás, illetve az iránta való igény a mai szekularizált társadalmukban is jelen van, és fontos szerepet tölt be az életünkben. Mint elmeséli, egy Vincenzo Peruggia nevű, egyébként jóravaló (!!??) képtári alkalmazott 1911-ben ellopta a képet a Louvre-ból (87). Az ezt követő időben nagy tömegek mentek el megnézni a kép hűlt helyét. Ez Vernon szerint azzal magyarázható, illetve inkább talán annak a bizonyítéka, hogy a Mona Lisa szakrális tárgy. Erre a csodálatos műre úgy tekintünk, mint valami szakrális képződményre, szent grálra vagy egyéb isteni jelenlétet közvetítő kegytárgyra, és nem is lenne helyénvaló máshogy viszonyulni hozzá: „Ezt a képet alázattal, szinte vallásos áhítattal kell megközelítenünk – már ha oda tudunk furakodni hozzá az előtte tolakodó tömegben” (88). Hasonló szakrális tekintélyt élveznek bizonyos értékek, pl. a gyermekünk élete, a barátaink vagy a hazánk is.

 

A gondolatmenet tehát eléggé egyszerű és könnyen érthető, bár meggyőzőnek és logikusnak semmiképpen nem mondható, sőt kifejezetten bárgyúnak tűnik. A műalkotás szakrális tárgy. Szakralitás tehát ma is létezik. A szakralitás Isten jelenlétére utal. Isten tehát létezik, vagy legalábbis elmondható az, hogy az ateisták számára is vannak szakrális dolgok, vagyis bennük is él az igény a szakralitásra, őket is hívja Isten. Ez a szokásos lemez, amikor a hívő megpróbálja rábizonyítani az ateistára, hogy ő szintén hívő, csak kicsit másképpen.

 

Ez a gondolatmenet persze totális értelmetlenség, csúsztatások és tudatlanságból eredő félreértések koncentrátuma. Először is, ha egy műalkotásnak kultusza van, és sokan zarándokolnak hozzá, akkor arra talán lehet azt mondani, hogy olyan, mint egy kegytárgy a hívők számára, ám nem szabad elfelejteni, hogy ez csak egy hasonlat vagy metafora. A két dolog hasonló bizonyos szempontból, de nem azonos. Nem igazán tisztességes eljárás az, hogy valamit összehasonlítunk valamivel, aztán megfeledkezünk róla, hogy a hasonlóságot mi magunk találtuk ki. Ha azt mondom Katinkának, hogy olyan, mint egy szép szál rózsa, az még nem ok arra, hogy másnap elmenjek hozzá megtrágyázni lócitrommal.

 

A súlyosabb probléma az, hogy a műalkotás még csak nem is olyan, mintha szakrális jelenléte lenne. Aki olvasott egy csepp művészetfilozófiát, az tudja ezt. Ahogy Vernon a művészet kérdéséről gondolkodik, az jellemző az egész könyvre és tágabb értelemben az egész vallásos agyműködésre is. A műalkotás mint a szentség metaforája rávilágít ennek a gondolkodásnak a korlátoltságára.

 

A műalkotások nem olyan immanens szépségű létezők, ahogyan Vernon azt tudatlanságában elképzeli. Vannak persze művek, amelyek rögtön és minden előzetes ismeret nélkül is lenyűgözik a befogadót, de általánosságban nem ez a helyzet. A műalkotás igenis rá van utalva az interpretációra; legtöbbször, még a legnagyobb művek esetében sem magától értetődő azok esztétikai értékének mibenléte. A megfelelő befogadáshoz igenis meg kell ismernünk az elemzéseket, értelmezéseket annak érdekében, hogy tisztában kerüljünk azzal, hogy miből is származik egy mű értéke.

 

A műalkotás sokféle komponens bonyolult és sokrétegű integrációja, mint pl. egy költői szöveg esetében a szó szerinti és metaforikus jelentésrétegek összjátéka, a hangulat, kompozíció, hangzás, műfajiság, prozódia és még más egyéb tényezők egész sora. Ezek vizsgálata értelmi munkát követel, és a műalkotás megértése összefügg ezen jellemzők megismerésével. Másfelől a műalkotás nem önmagában álló immanens képződmény, hanem mindig egy művészettörténeti folyamat része. Az értékét részben abból nyeri, hogy továbbörökít egy hagyományvonalat, miközben újat is kezdeményez, és inspirál más művészeket. Ezért fontos terminus a modern művészetelméletben a hatástörténet: egy egyedi mű vagy egy életmű jelentőségét többek között az is mutatja, hogy mennyire inspirált későbbi művészeket, mennyire nyitott új utakat a művészetben.

 

A műalkotás befogadása tehát nem közvetlen és szakrális jelenlétként, nem a befogadó és a mű közvetlen egyidejű kapcsolataként képzelendő el, hanem értelmi munkaként, amely erőfeszítést igényel, és aminek időbeli dimenziója van. Az a naiv nézet, hogy a műalkotásokhoz való viszonyulásnak csakis a néma áhítat és a szavak nélküli csodálat a megfelelő módja, szánalmas és szegényes elgondolás, ami inkább csak az egysejtű könyvtárlátogatóknak való, akik annak is örülhetnek, hogy beengedték őket oda. Ilyesmit az képzel, aki intellektuálisan rest, hogy értelmes véleményt mondjon valamiről és azt más megközelítésekkel szembesítse. Pedig ez lenne az, amitől gazdagabbá válnánk, és szélesebb perspektívánk nyílna a világra. Az áradozás és áhítat nem az értelmes emberekre, hanem a képmutató széplelkekre jellemző, akiket Nietzsche találóan „morális maszturbálóknak” nevezett A morál genealógiájában. Könnyebb ugyanis áradozni, eljátszani a lenyűgözöttet, mint értelmi energiabefektetéssel közeledni valamihez.

 

Ebből a leírásból viszont látszik, hogyan is kell elgondolni a szakralitást. A szakralitással való találkozás nem más, mint üres elnémulás és csodálkozás. Vagyis totális passzivitás, olyan esemény, aminek nincs valós tartalma, ami semmilyen értelmezhető, megfogalmazató, továbbadható vagy további fejlődésre alkalmas tapasztalattal nem gazdagítja az embert.

 

MEGVILÁGOSODÁS

 

A szakralitáshoz hasonló varázsszó a megvilágosodás is. Vernon ezt a kifejezést egy Buddhával kapcsolatos fejezetben dobja fel. Buddha az, aki hosszú lelki út után megvilágosodott, ezt jelenti a neve is. A megvilágosodás egészen más jellegű mentális esemény, mint pl. a tudósoknál az ötlet vagy a művészeknél az ihlet. Az előbbi kettő ugyanis kommunikálható, és eredménye van. A művész ihletéből születik valami, amiből más embereknek örömöt adhat, a tudós ötletéből pedig olyan megértés származik, ami mindannyiunkat hozzásegíthet egy közös tudásban való részesedéshez. Vagyis mindkettő gazdagítja a világunkat, illetve új perspektívákat tár fel számunkra, elvezet a létező dolgok gazdagságának és összetettségének felismeréséhez és csodálatához. Ezzel szemben a megvilágosodás valami végső, nagy igazsághoz igyekszik eljutni, amihez képest minden más lényegtelen vagy külsődleges, alacsonyabbrendű. A megvilágosodás iránti vágy nem más, mint szellemi-lelki tunyaság, a gondolkodás kihívásának, a folyamatos erőfeszítésnek az elutasítása. Aki nagy igazságokat keres, az elmulasztja a kis dolgokban való gyönyörködést.

 

A világ összetett és bonyolult, és nincsenek nagy, végső igazságok, csak apró felfedezések és apró szépségek sokasága, melyek az egyes ember számára befogadhatatlan szövevénnyé rendeződnek el. A tudomány és a művészet ezt a bonyolultságot tárja fel; a tudományos felfedezés megmutat valamit, amit addig nem ismertünk, emellett viszont új kihívásokat és új kérdéseket is szül. A megvilágosodás viszont végső igazságokra vágyik. Vagyis a tudomány és a művészet új utakat nyit, a vallás lezár utakat. A tudomány igeneli a sokszínűséget a változást és a változatosságot, a vallás menekül tőle.

 

Vernon kijelenti, hogy a tudomány képtelen a tudat és a tapasztalat minden aspektusát elérni. Ilyen pl. a Buddha által megtett út, ami elvezetett a megvilágosodáshoz. De vajon mi is a tartalma ennek a megvilágosodásnak? Egyrészt az, hogy az élet csupa szenvedés. Nos, ez aztán igazán pozitív és értelmes megállapítás. Ezzel aztán sokat tudunk kezdeni. Ettől aztán bölcsebbek, többek lettünk. Másrészt pedig, ami jellemző a megvilágosodásra, az az, hogy nem lehet elmondani a lényegét. „De még így is marad valami, ami túl van a leírhatóságon; valami magában a megélt tapasztalatban, amit nem lehet szavakban megragadni. Ami kimondhatatlan.” (135)

 

Tehát a holisztikus jellegű megvilágosodás valami mélyebb és igazabb belátást tár fel, mint a korlátolt tudományos megismerés. Node mi is az, ami a tudománnyal szembeállítódik? A kimondhatatlan valami. Vagyis a semmi, ha már nincs rá szó. Hát, ez bizony nem sok, ezt nem fogjuk zsebre tenni. Nos, ezért igazán kár évtizedekig mantrákat mormolni meg a falat nézni ahelyett, hogy megpróbálna az ember valami szépséget keresni az őt körülvevő világban. Mintha egy olyan könyvet akarnának nekünk jó pénzen eladni, amibe nincs egy nyomorult betű se nyomtatva. Vagy mintha megennénk egy olyan ételt, aminek semmiféle tápanyagtartalma nincs, viszont az ízét sem érezzük.

 

A tudomány meglátásai vagy a filozófiai rendszerek jól kommunikálhatók különböző szinteken. A kvantummechanika felfedezéseit, Déscartes filozófiájának főbb gondolatait vagy Kosztolányi műveinek jellemzőit és értékeit el lehet magyarázni egyszerű módon néhány mondatban, ki lehet fejteni bővebben oldalakon, vagy be lehet mutatni részletekben menően vaskos kötetekben is. Ezzel szemben a megvilágosodásnak semmilyen tartalma nincs. Nagy, értelmetlen szó. Egy üres, szánalmas bombaszt.

 

Vernon többször is előhozakodik azzal a tézisével, hogy a tudomány redukcionista, mert a világot apró szeletekre bontja, és azokat vizsgálva szem elől téveszti az egészet. Ezzel szemben a holisztikus-spiritutális, megvilágosodáselvű vallásos szemlélet az egész univerzumot átfogja az Istennel, az emberrel meg az élet értelmével együtt. Végül azonban, mint láttuk, ez a szemlélet, amelyet a tudomány fölé helyez, nem jut el sehova, semmilyen értelmes tartalommal nem tud szolgálni.

 

Másfelől viszont a tudománynak igenis van egy olyan aspektusa, amit a Vernonhoz hasonló gyengeelméjű, imbecillis, misztikus ködökben bolyongó önjelölt látnokok nem hajlandók felfogni. Lehet, hogy a tudós tudományágának igazán alaposan csak egy apró részét, a saját kutatási témáját ismeri, ám ezen a részleten keresztül rálátása nyílik az egész területre, sőt magára a tudományosságra is. A tudományos tevékenység szemléletet, gondolkodni tudást, módszerességet ad, türelemre és kitartó munkára tanít. Az elméleti fizikus évtizedeket tölt a húrelmélet egy piciri részterületének egyenleteinek számolásával, ezen keresztül viszont a gondolkodásnak olyan csatornáit használja és sajátítja el, ami önmagában is átfogó tapasztalatot, képességet jelent. Lehet, hogy egy irodalomtörténész pl. csak egy adott nemzeti irodalom rövid időintervallumbeli regényirodalmával foglalkozik részletesen, vagyis látszólag korlátozott a tudása, ám ezen témakörön keresztül mindent megtanul pl. az elbeszélés lehetséges módozatairól, a stílusról, a jellemábrázolásról stb. A megvilágosodás viszont nem tanít meg semmire.

 

SPIRITUALITÁS

 

Nem rózsásabb a helyzet a spiritualitással sem. Az erről szóló fejezetből megtudjuk, hogy létezik a „perenniális filozófia”, amely manapság nagyon elterjedt az egész világon (!). Ennek az a lényege, hogy a világnak van egy mély hordozó alapja, az isteni realitás. Ezzel a realitással az emberek régebben szoros kapcsolatban álltak, a modernségben azonban „elvesztették a lelket,” és ettől olyan szomorúak, depressziósok, szenvedélybetegek, vagyis ennek köszönhető a modern kor válsága. Nagy kérdés persze, hogy a ma emberei valóban kevésbé boldogok-e, mint pl. azok a középkori elődeink, akik a falvakon végigsöprő járványokban vagy a keresztes háborúkban pusztultak el, esetleg halálra fagytak a hidegebb teleken.

 

Vernon mindenesetre Jung kapcsán arról beszél, hogy van az emberi pszichének egy tudatalatti rétege, ami még ma is egy a világlélekkel, vagy ha úgy tetszik, Istennel. Ebben külön felháborító az, hogy itt még csak meg sem említődik Freud neve, akitől a tudattalan koncepciója ered, és akinél ez a terminus persze egészen mást jelent - a tudattalan az elfojtott ösztönök tere, és a leghalványabb köze sincs Istenhez (sőt Freud nagyonis harcos ateista volt). Hiába, hogy Freud volt az igazi nagy gondolkodó, aki még az olyan kortárs filozófusoknak is inspirációval szolgált, mint pl. Lyotard, Derrida vagy Ricoeur, Vernon számára Jung a tekintély. Az igazi kérdés viszont az, hogy ha ezt el is fogadnánk, ha hajlanánk is annak belátására, hogy a lelkünk a világszellemben gyökerezik, mit kezdjünk vele? Mi van akkor, ha így van? Milyen tartalmakat fedezhetünk fel a világlélekben? Ahogy a megvilágosodás, úgy a spiriutalitás elképzelése is olyasmi, amitől nem lettünk bölcsebbek, ami nem jó semmire.

 

 

IMA

 

Nem tartozik szorosan az üres szavak közé az ima, hiszen ennek van valamiféle jelentése, viszont Vernon az imával kapcsolatban is ugyanolyan értelmetlenséget talál ki, mint az előbbieknél. Először is elismeri, hogy nem helyénvaló dolog a könyörgő ima, amely valamilyen segítségért folyamodik Istenhez. Talán azért is nem helyénvaló, mert hatástalan is, és ezt nem lehet titkolni – Vernon utal a Templeton Alapítvány 2006-os eredményeire, amely a hatástalanságot kettős vakkísérletek révén be is bizonyította (101-102). Nem szép dolog abban reménykedni Vernon szerint, hogy manipulálhatjuk Istent – meg aztán kínos helyzetbe is hozhatnák az emberek az Urat, ha egymásnak ellentmondó könyörgéseikkel bombáznák őmindenhatóságát.

 

Akkor tehát mire jó az ima? Vernon megfogalmazása szerint a következő az ima lényege: „Idővel azonban azt is felismerheti az ember, hogy minden mögött ott van és mindent áthat az isteni jelenlét, amely igenis jóindulattal viszonyul hozzá, és jó arányban változtatja meg az ő akaratát is.” (108) Tehát az imában felismerjük azt, hogy egy jóságos isten irányítja a világot. Segíteni ugyan nem segít, de azért nagyon jó. Ha valami fájdalmunk van, pl. súlyos beteg egy hozzátartozónk, akkor nem érdemes hozzá fordulni, de az imában mégis átélhetjük a jóságát. Isten jóságának nincs semmilyen konkrét megnyilvánulása, Isten csak úgy jó, mindentől függetlenül. Mint egy zeneszerző, akiről el kéne hinnünk, hogy ő a legnagyobb géniusz a muzsika történetében, holott még egy árva hangjegyet le nem írt. Egy feleség, aki nemhogy nem létezik, de még egy fénykép sincs róla a tárcánkban.

 

Nem tudom, kinek és miért van szüksége ilyen Istenre, ilyen szakralitásra, ilyen spiritualitásra, de nekem biztosan nincs. Én ugyanis nem értem, mit kezdhetnék velük.

Címkék: spiritualizmus ima transzcendencia

> 23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr665418905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Epokit Drive 2013.07.22. 18:13:05

"A műalkotás sokféle komponens bonyolult és sokrétegű integrációja, mint pl. egy költői szöveg esetében a szó szerinti és metaforikus jelentésrétegek összjátéka, a hangulat, kompozíció, hangzás, műfajiság, prozódia és még más egyéb tényezők egész sora. Ezek vizsgálata értelmi munkát követel, és a műalkotás megértése összefügg ezen jellemzők megismerésével. Másfelől a műalkotás nem önmagában álló immanens képződmény, hanem mindig egy művészettörténeti folyamat része. Az értékét részben abból nyeri, hogy továbbörökít egy hagyományvonalat, miközben újat is kezdeményez, és inspirál más művészeket."

Ez tetszett legjobban. Csakhogy kettős mérce, hogy míg a művészeti alkotások valódi megismerését, hatásuk Benned történő lehető legteljesebb kibontakozását ilyen színesen vagy képes leírni, addig a teológia kétezer évét képes vagy megítélni 1-2 könyv elolvasása után, és még Neked áll feljebb, ha újabb és újabb olvasnivalókat kapsz (amelyekből előbb-utóbb összeállhatna valami, ez lenne a cél).

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.07.22. 18:32:30

"Ugyan miféle okosságot fedezett fel Katalin Jézusban?"

ebben az a muris, hogy a boldogult emlékú mystess ennél a blognál:

ateistaklub.blog.hu/2013/03/28/miert_nem_irta_le_jezus_maga_az_evangeliumokat

nekem órákig bizonygatta, hogy Jézus nem is volt okos:

"Jézus Isten és ember egyszemélyben. Mint ember, nem "bölcsebb" másoknál."

ezek még arról se tudnak megegyezni, Jézus okos volt-e a viselkedéséből ítélve. még ennek megítélésében is homlokegyenes különbözőket mondanak

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.07.22. 18:35:48

„Ezt a képet alázattal, szinte vallásos áhítattal kell megközelítenünk – már ha oda tudunk furakodni hozzá az előtte tolakodó tömegben”

sokszor jártam a Louvre-ban, a Mona Lisát többször kifejezetten kerültem. nem mondom, hogy nem láttam, de nem valami nagy áhítattal voltam iránta. akkor most cáfoltam isten létezését?:)

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.07.22. 18:47:58

"hogy a vallás maga a lakoma? Milyen taralom az, amit érzékletessé tesz ez a kép?"

szerintem az aszkétákra gondolt.:)

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.07.22. 18:49:44

"Tehát az imában felismerjük azt, hogy egy jóságos isten irányítja a világot. Segíteni ugyan nem segít, de azért nagyon jó."

hozzám is lehet imnádkozni. én se segítek, de azért nagyon jó vagyok, ez az imából ki is derül.:)

syllogist 2013.07.23. 01:06:09

Mit várt egy teológus könyvétől,hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze. :)

Pandit 2013.07.23. 08:12:44

@syllogist:
nem a szerzőtől, a NatGeo-tól várt mást!

Pandit 2013.07.23. 08:32:47

Nekem nagy kedvencem a lélekvándorlás. Nem jelentés nélküli szó, de hasonlít erre az okfejtésre abban, hogy hogy (szerintem) egy nagy üres értelmetlen semmi.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.07.23. 10:21:01

"Nem tudom, kinek és miért van szüksége ilyen Istenre, ilyen szakralitásra, ilyen spiritualitásra, de nekem biztosan nincs. Én ugyanis nem értem, mit kezdhetnék velük."

Amíg csak az orrodig akarsz látni készakarva, nem is fogod ezt megérteni. Ki kell tárnod lelkedet először.

szemet 2013.07.23. 11:20:22

Bár... Az agnosztikus könyveit korábban írta mint az istenest, tehát ki tudja...

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.07.23. 11:31:41

@Pandit: igen, a lélekvándorlásnak volna értelme akkor, ha tényleg arról volna szó, hogy az összes tudásunk és emlékünk átmásolódna egy másik testbe. de akkor az emlékekre tudatosan emlékezni kellene.

ha nem emlékszünk az emlékeinkre csak minden ötödik szökőnapon, és csak hipnózis alatt, az már úgy csupán egy érdekes kuriózum volna. és ha képességeink sincsenek (pl. jé, már nem kell megtanulnom biciklizni), akkor úgy miről van szó?!

Koós István 2013.07.23. 16:15:23

@Brendel Mátyás:

"Mona Lisát többször kifejezetten kerültem. nem mondom, hogy nem láttam, de nem valami nagy áhítattal voltam iránta"

Én nem vagyok nagy szakértője a képzőművészetnek, de egy kicsit az az érzésem a Mona Lisával kapcsolatban, hogy kicsit olyan, mint a celebek, hogy a saját híressége miatt híres. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jó mű, de nem világos számomra, mitől nagyságrendekkel kultikusabb, mint más klasszikus művek.

Koós István 2013.07.23. 16:21:32

@Epokit Drive:

"csakhogy kettős mérce, hogy míg a művészeti alkotások valódi megismerését, hatásuk Benned történő lehető legteljesebb kibontakozását ilyen színesen vagy képes leírni, addig a teológia kétezer évét képes vagy megítélni 1-2 könyv elolvasása után, és még Neked áll feljebb, ha újabb és újabb olvasnivalókat kapsz"

Csakhogy van egy nagy különbség a művészi alkotások és a teológia között. Az, hogy a teológiai művek elvileg egy valóságosan létező, ugyanazon istenről szólnának. Mivel ellentmondanak önmaguknak, meg egymásnak is elhiteltelenítik az egészet. Ha létezik egy önazonos Isten, akkor a róla szóló leírásoknak is koherensnek kellene lennie. Ahogy nagyjából a fizikusok egyetértenek a gravitáció létében.

A művészet nem örök igazságokról és objektív létezőkről szól, hanem arról, hogy hogyan éljük meg a saját életünket, az érzelmeinket, hogyan látjuk mi a világot, mit tartunk értéknek stb. Itt tehát lehetnek ellentmondásosak a szövegek. Egyik költő ilyennek írja le a szerelmet, a másik olyannak, ettől érdekes a dolog. Mert a szerelem szubjektív. De az, hogy ha Isten létezik, akkor milyen formában létezik, az nem kellene, hogy szubjektív kérdés legyen.

Falling Icaros 2014.11.01. 13:24:33

Jaj.

Nincs energiám részeletesen reagálni az írásodra, de az ilyen arrogáns, redukcionista vélemények miatt szégyenlem néha azt, hogy ateista vagyok.

Ismered Sam Harrist?
Írt mostanában egy könyvet.
Lehet el kéne olvasnod.

www.samharris.org/blog/item/chapter-one

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.01. 17:33:44

@Falling Icaros: én ismerem Sam Harris-t. Én miatta szégyellem magam ateistaként. Nem túl okos állat.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.01. 19:44:44

@Failing Icaros: egyébként el nem tudom képzelni, mit gondolsz a postban redukcionistának.

Falling Icaros 2014.11.02. 11:25:46

@Brendel Mátyás: Persze hogy nem tudod elképzelni, mivel hasonló a világképed a cikk írójával, így számodra nem tűnik redukcionistának ami nekem igen. Ha a világképed nem tartalmaz bizonyos összetevőket, akkor úgy érezheted, hogy az alulról építkező (redukcionista) elméleted a valóság teljes metszetét lefedi, ebben az esetben a redukcionizmus pedig egy bevált módszer, és helyes következtetéseket vonhatunk le segítségével.

Tudod van az a sztori az elefántról, meg a tudósokról akik még soha sem látták, de éjjszaka beosonnak a cirkuszba és megtapogatják, mindenki a másik tagját. Nos a spiritualitás egy kurva nagy elefánt. Ha csak a neurológiáját, vagy csak a biológiáját, vagy csak a vallásfóbiás szemüvegen átszűrődő ezós bullsittjeit tapogatod, akkor nem sokat tudhatsz meg róla.

Arról nem is beszélve hogy nem fogalmaztam elég pontosan: ez scientista-materialista redukcionizmus.

Amikor meg a világképedbe nem illeszthető dolgokkal találkozol, disszonancia-redukciót alkalmazol. Hiába Sam Harris az egyik leghatásosabb újateista, dehumanizáló nyelvi fordulattal "nem túl okos állatnak" nevezed.

Feltehetően Dawkinsra, Danettre is ezt mondanád ha valamelyikük a világnézeteddel részben ellentmondó könyvet adna ki. Ennek talán az lehet az oka, hogy sok ponton megegyzik a világképed akár Harrisszel is, de pont ezért fáj, hogy egy ilyen fontos kérdésben (spiritualitás) nem. A disszonancia feloldása pedig ugyn úgy zajlik nálad mint bármelyik vallási fanatikusnál (vagy nálam, elvére ez egy emberi dolog..) "Sam Harris egy nem túl okos állat, szégyenlem hogy ateista vagyok, ha rá gondolok"

Ennek ellenére kifejthetnéd, hogy ez a "nem túl okos állat", hol teszi tanúbizonyságát "nem túl okosságának".

Linkeltem a poszt témájába vágó könyvének az első fejezetet, kb 10-20 perc elolvasni nekem (diszlexiás vok) újabb 10 perc egy kritikát írni róla, amiből kiderül hogy miért nem túl okos. Kiváncsian várom Mátyás.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.02. 12:43:12

@Falling Icaros:

"Persze hogy nem tudod elképzelni, mivel hasonló a világképed a cikk írójával, így"

az lehet, de mivel rákérdezésre sem mondtál semmit, azért az állításod humbug.

"Tudod van az a sztori az elefántról, meg a tudósokról akik még soha sem látták, de éjjszaka beosonnak a cirkuszba és megtapogatják, mindenki a másik tagját. Nos a spiritualitás egy kurva nagy elefánt. Ha csak a neurológiáját, vagy csak a biológiáját, vagy csak a vallásfóbiás szemüvegen átszűrődő ezós bullsittjeit tapogatod, akkor nem sokat tudhatsz meg róla."

igen, ez a story volt Fehér Márta kedvence a tudományfilozófiai beszélgetéseinken. szerintem a story, ahogy általában értelmezik, bullshit.

a helyzet ugyanis az, hogy:

1) valóban, a valóság megismeréséhez korlátolt érzékszervi információink vannak, és néha a fogalmi rendszerünk is szűk. ez utóbbi egyéként tágítható.

2) de van egy kurva jó módszerünk, a tudomány, amely egyébként metodikai redukcionista

3) az a helyzet, hogy a tudomány nekünk többet tud mondani például a denevérek ultrahangos tájékozódásáról, mint a denevérek maguk, akik ugye rendelkeznek ezzel az érzékeléssel. azaz a tudományos módszer jóval hatékonyabb, mint az emberi korlátaink.

4) továbbá, az a helyzet, hogy senkinek másnak nincs jobb módszere, vagy több érzékelési képessége

tehát a tanmeséddel szólva: a tudósok bementek a szobába, és lassan rekonstruálták az elefántot, miközben egészében soha senki nem látta. konkrétan a tudomány tud nekünk mondani dolgokat az ultrahangos érzékelésről, a neutrínókról, a fekete lyukakról, az extragalaktikus bolygókról, a dinoszauruszokról, és hasonlókról. ezeket soha, senki nem látta.

ezzel szemben az ezoterikusok, spirituálisok, papok, más vallási vezetők, és "gondolkodók" kurvára nem tudtak soha semmi többet mondani arról az elefántról, ami igaznak bizonyult volna.

úgyhogy továbbra is az a helyes, ha a tudományos módszerrel tapogatjuk azt az elefántot. nincs más, jobb, királyibb út.

"Arról nem is beszélve hogy nem fogalmaztam elég pontosan: ez scientista-materialista redukcionizmus."

velószínűleg igazából még pontosabban kéne fogalmaznod. én metodikai redukcionalista vagyok. továbbá metodikai fizikalista. fogadjunk, hogy nem is tudod ezeket hova tenni, kisbutus.

"Amikor meg a világképedbe nem illeszthető dolgokkal találkozol, disszonancia-redukciót alkalmazol. Hiába Sam Harris az egyik leghatásosabb újateista, dehumanizáló nyelvi fordulattal "nem túl okos állatnak" nevezed."

de most mit csináljak, ha az?! a népszerűség nem igazol intelligenciát.

"Feltehetően Dawkinsra, Danettre is ezt mondanád ha valamelyikük a világnézeteddel részben ellentmondó könyvet adna ki."

Dawkinsra már mondtam is. ő filozófusnak elég gyenge. Dennettnek is van pár, nem annyira súlyos furcsasága.

"A disszonancia feloldása pedig ugyn úgy zajlik nálad mint bármelyik vallási fanatikusnál"

nem tudtam, hogy az vallásos jelenség, hogy ha valakivel nem értek egyet, jól meggondoltam, jó érveim vannak, akkor ezt a véleményemet tartsam. az lenne a nem vallásos viselkedés, hogy behódolok Harrisnak, csak mert népszerű író?!

"Ennek ellenére kifejthetnéd, hogy ez a "nem túl okos állat", hol teszi tanúbizonyságát "nem túl okosságának"."

pont a spiritualitásnál, a buddhizmussal kapcsolatos nézeteiben, és abban, hogy szerinte az etika tudományos alapokra fektethető.

de emlékeztetnélek, te nem mondtad meg, konkrétan mi a bajod a posttal.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.02. 13:12:54

@Falling Icaros:

nézd, a Sam Harris könyvről, melynek belinkelted az elejét.

1) Sam harrisnak adtam pár esélyt, elolvastam a Letter to a Christian Nation-t, beleolvastam pár másik könyvébe, olvastam pár másik gondolatát, cikkét. Én racionálisnak, normálisnak gondolom azt, hogy nem kell nekem Sam harrisnak minden könyvét elolvasnom, ha egyszer egy nem től okos állatnak tartom. Kurva sok író nem kap nálam ennyi esélyt sem, és Sam Harris sem érdemelt ennyit.

2)Kritkát sem szívesen írok róla, mert akkor el kéne olvasni, foglalkozni kéne vele. Ha egyszer úgy ítélem meg, hogy a Sam Harris őrület az ateisták körében akkora, hogy szánok rá ennyi időt, akkor lehet, hogy fogok írni. Ez az én döntésem lesz.

3) De ha már belinkelted. Akkor íme egy kis kritika:

i) A cím eleve kivágja nálam a biztosítékot. Nem, én ellene vagyok annak, hogy a spiritualitás fogalmáért küzdjünk a vallással, hogy kiragadjuk ezt a szót a vallás interpretációs mezejéből. Ez egy teljesen felesleges, reménytelen, és emiatt baromság cél. Mi a fasznak kellene nekünk ezért küzdeni?! Mire lenne ez jó?! Egyrészt úgyse fog sikerülni. A legjobb eset az, hogy a közvélemény felfogja, hogy Sam Harris és követői a "spiritualitás" szót nem vallásos értelemben használják. De a vallásos értelem nem fog megszűnni, amíg lesz vallás, és ezért ez mindig félreértést fog szülni, és mindig pontosítani kell, és mindig vissza fognak vele élni. Egy hívő például nagyon könnyen idézheti Sam Harrist, és az ateisták orra alá dörgölheti.

ii) Azért is értelmetlenség ez a közdelme, mert amit a könyvben el akar mondani, az elmondható a "spiritualitás" fogalma nélkül is. Sőt, sokkal kevesebbet kell magyarázni, sokkal egyszerűbben mondható el.

(iii) Az első pár oldalt olvastam el. Iszonyatosan közhelyes, banális, triviális dolgokról beszél, és egyáltalán nincs kedvem tovább olvasni. Nem gondolom, hogy a könyvben bármikor is mondani tudna nekem bármi újat, eltekintve a hülyeségeitől.

(iv) A meditáció megszállotja. Totál túlértékeli (overrate) a meditációt. Persze, a meditáció is egy érdekes jelenség, érdenes tudományosan kutatni, de azért nem akkroa was ist das. Én kipróbáltam a meditációt, szerintem nem kell mindenkinek meditálni, nem mindenkinek jó. kb olyan, mint a síelés. Van, aki szereti, van, akinek frankó, de ha valaki azzal jön, neki nem érdekes, akkro nem az.

(v) Az extasys példa elmondva spiritualitás nélkül: a szeretet egy érzelem. Ezért az érzelemért bizonyos agyterületek felelősek, bizonyos biokémiai alapja van. Az extasy ezt a jelenséget ezek szerint félreviszi. Hogy hogyan, és miért, azt jó volna tudni. De ennyi. Amikor valaki nem tudja megmondani, hogy kit, miért szeret, illetve válogatás nélkül, mindenkit szeret, vagy konkrét személy nélkül, általában csak szeret, akkor a szeretet eltorzult. Ez nem egy tök jó, spirituális dolog, hanem egy furcsa, torz működés, aminek legfeljebb az okainak megismerése érdekes.

Erről így kéne írni, nem pedig úgy, ahogy Sam Harris.

Szóval ebből megint volt ennyi, nem foglalkozok vele tovább. Nálam leszerepelt, és a linkeden lévő első pár oldal is megerősítette ezt.

Nem sokkal jobb, mint egy Müller Péter.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.02. 13:21:53

@Falling Icaros: a spiritualitás szónak a nem vallásos átértelmezése pont ugyanolyan hülyeség, mint az ateista egyház. sőt, nagyobb. az ateista egyháznak ugye Magyarországon finansziális előnye lehetett volna pár éve, és még lehet, hogy lehetne a jövőben. de ellenzem, mert egy elvtelen csalás.

na most annak ugyanúgy nem látom az értelmét, hogy a "spiritualitás" szót megpróbáljuk kiragadni a vallásos értelmezésből, mint az "gyház" szót. úgyse az lesz, hogy sikerül átértelmezni, hanem csak az, hogy lejáratja magát az, aki ezért küzd. bepiszkolja magát a vallásal. és mindezt totálisan mindenféle haszon nélkül. MINEK?!

Harris utal is erre a szemantikai vitára, és ellenvetésre, de rögtön ugrik is, meg se próbál valami jó indokot felhozni.

szemet 2014.11.02. 14:22:39

@Falling Icaros: Én elolvastam az egész könyvet. Tökéletesen beleillik a mostanában neo-reneszánszát élő neo-advaita könyvek sorába... Ha megnézed az amazont, ezeket most már megélhetési szinten írják.

Amiben kicsit több, az a keleti vallások babonamentesítése (amivel amúgy tömve vannak) - de persze azt már ők maguk is gyakran felismerik, hogy ez az alapfeltétele a nyugati terjedésüknek.

Ebben pl. már az advaita divat egyik kiinduló pontja (i am that) fordítói, szerkesztői sem álltak olyan rosszul, bár ott (meg a hasonló könyvekben) azért kivétel nélkül mindig fel fel feslik a "guruk" (általában teljes) tudományos analfabetizmusa.

Ennyiben több ez a könyv a hasonlókhoz képest.

Persze emiatt végül a legtöbb értékelőnél két szék között a pad alá kerül. Ateistának túlontúl misztikus/metafizikus - egy vallásosnak meg túl "materialista", aki sosem juthat el a "szellemi világ" kizárolagosságának felismeréséhez. ;)

Nagy szerencséjére azért talán van egy réteg akinek ez pont megfelel így:

xkcd.com/774/

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.11.02. 16:01:13

@Falling Icaros:

ja, még valami, ami kimaradt.

"The feeling that we call “I” is an illusion. "

Az a bekezdés, amelyben ez áll, nagyon zavaros. Ha valaki ilyet állít, akkor pontosan meg kell mondania, mit ért alatta. A bekezdésben ezután egy olyan magyarázat jön, ami mintha azt akarná mindeni, hogy a Descartes színháza jellegű tudat elképzelését tagadja. Igen ám, de ezt tagadja a marhára keményvonalas materialista, fizikalista, vagy másmilyen analitikus filozófia is, a neurobiológia is. Tehát ez így nem egy nagy dolog. Továbbá ezt így nem szabad megfogalmazni. Az idézett mondat nagyon nem jó megfogalmazás a descartes-i színház tagadására, hanem sokkal erősebb mondat. A sokkal erősebben értelmezett mondat viszont hülyeség.
süti beállítások módosítása