Tegnap egy olyan filmre bukkantam, amely roppant kellemes módon lepett meg sok szempontból, és abszolút magával ragadott, lelkesedéssel töltött el. Meg kell jegyeznem, hogy a film tulajdonképpen nagyon is szomorú, tragikus eseményekről szól, és természetesen az ember megdöbbenve, és a "székbe szögezve" nézi végig a lepergő stáblistát. A reményt mégis az adja, hogy ebből egyáltalán film készülhetett, hogy ez a film egyáltalán megjelenhetett, hogy egyáltalán van egy ilyen "filmünk", és hogy talán sikerül elkerülnünk ezeket a fejleményeket a jövőben, mert talán elég emberhez jut el a film üzenete.
Az Agora című film az általam ismert legjobb történelmi nem dokumentumfilm, amely a vallás és a tudomány (filozófia) alapvető ellentéttét jeleníti meg. Sok film szól a korai kereszténység kapcsán Jézus koráról. Sok film játszódik Rómában, és jeleníti meg mellékesen a kereszténység korai időszakát, jellemzően egy elnyomott, üldözött szektaként. Történelmi ismereteink között ott vannak azok az adatok, és évszámok, amelyek a kereszténység egyházállami győzelméig vezető út stációi. De kevés film, könyv ábrázolja azt, hogy hogy is lett ebből a tizenkettő egy tucat szektából birodalmi vallás. Hogy jutottak ezek hatalomra. Pedig ez egy roppant tanulságos folyamat, és csak a filmet nézve döbbentem rá, hogy milyen hallatlan érdekes társadalmi ismeret sejlik fel, ha belegondolunk, miképp is történhetett a dolog. És itt nem az említett nagyobb eseményekre gondolok, hanem azokra a társadalmi folyamatokra, amelyek a filmben ábrázolva vannak.
Ha valakinek az angol nyelv nem megy, akkor tudok ajánlani neki egy érdekes megoldást, egy olyan montázst, ahol a film jeleneteihez Carl Sagan gondolatai vannak összevágva, és magyar feliratos. Ez így nem a film, de sokat visszaad belőle, és érdekes. Továbbá Sagan gondolatait is megismerheti a néző.
A film először is Alexandriában játszódik, a 4. évszázad végén, amikor a kereszténység éppen átveszi az uralmat. Amikor megtűrt vallásból preferált vallássá válik, amikor már a római hadsereg és államhatalom vezetői is kereszténységre térnek, és amikor a más vallásúak lesznek az üldözött kisebbség. Az embernek ezen film előtt az a benyomása támadhat, hogy jó, volt a középkor, és a középkorban volt az inkvizíció, az eretnekek és boszorkányok üldözései, a keresztes hadjáratok. Műveltebb emberek még azt is tudják, hogy a zsidóüldözést nem a nácik találták fel, hanem a keresztény uralom egyik tipikus és ismétlődő jelensége volt. De hogy ezek közvetlenül a hatalomra kerülésükkor is üldözték a zsidókat, pogányokat, és "égettek meg" eretnekeket, az tulajdonképpen nekem sem esett le.
Az embernek az a benyomása lehet, hogy azért a sötét középkor előtt, a Római Birodalom bukása körül ezek a korai keresztények valamifajta üldözött, szerény szektából békés úton kerültek hatalomra, és csak utána keménykedtek. Pedig ha meggondoljuk, a történelemből tudjuk, hogy hogy megy ez, és egyáltalán nem meglepő dolog az, amit ez a film bemutat: a keresztények bizony már a hatalom megszerzésében is tökéletesen agresszívek, sötétek és embertelen "nácik" voltak.
A filmben nagyon hatásosak azok a képi jelenetek, amelyről nekem az jutott eszembe, hogy a kereszténység egyfajta megállíthatatlan pestisként harapózott el Alexandriában és a Birodalomban. Ez a képi megjelenítés persze nem tényszerű, ezeket a részleteket ma már nem nagyon tudjuk. De nagyon is reálisnak tűnik. A megdöbbentő az, hogy a film pár részlettől eltekintve, amelyre ki fogok térni, nagyon is hiteles.
A pestishez hasonló megjelenítési dolog, hogy a keresztény hatalomátvétel folyamatának olyan jellege van, mintha egy náci csoportról lenne szó. Davus körülbelül úgy csapódik a keresztény csőcselékhez, mint egy önbizalomhiányos ELTÉs diák, aki a jobbikos csőcselékben végre népszerűséget nyer. A manipulált csőcselék úgy randalíroz a filmben, mint egy szélsőjobbos banda, és ezzel úgymond még zsarolják is az államvezetést. Az egész bemutatja azt is, hogy ez a folyamat hogyan lehetett nagyon is politikai, nagyon is álságos. Olyan hangok, hogy "inkább engedni kell a szélsőjobbnak", ma is vannak, és minden ilyen engedésről kiderül, hogy csak tovább erősíti a hangjukat és követeléseiket. Az ilyen aprónak látszó engedések, eltolódások azok, amelyek lassan a hatalomátvételhez vezetnek. Mind egy náci diktatúra esetében, mind egy egyházállam esetében. Ez azoknak tanulságos, akik azt hiszik, hogy ezek a dolgok valami nagy eseménnyel történnek meg, és elég ezt megakadályozni. Nem, nem mindig van egy nagy fordulópont, illetve ha van is, akkor már késő lehet, és esetleg nem lehet megakadályozni. Ha meg nincs, akkor az apró engedésekkel egyszerűen átadjuk a hatalmat a szélsőségnek illetve irracionalitásnak.
A történet Alexandriai Hüpatia életét mutatja be, aki neoplatonikus tanító volt, tudós, és filozófus. Akkoriban ez a kettő még el sem különült egymástól. Mint ilyen, pogány volt, a film szerint már-már ateista. Egy jelenetben büszkén válaszolja: "én a filozófiában hiszek". Nem valószínű, hogy Hüpatia ateista lett volna, a platonizmus egyébként is egy olyan filozófia, amely igencsak metafizikával terhelt. De Hüpatia semmiképpen nem keresztény, és hát ebben a korban, Alexandriában nem kereszténynek lenni már veszélyes volt. Nem csak platonistáknak, de más pogányoknak sem volt életbiztosításuk. A film szerint kezdetben a zsidók a keresztények szövetségesei voltak, akiket aztán azok álnokul elárultak.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az elem a filmben nem művészi túlzás, nem fikció, nem kreatív hipotézis. Nem, Kürillosz pátriárka valóban üldözte a zsidókat. Ahogy a filmben szereplő jelenet, amikor éppen a zsidók számolnak le a keresztényekkel, szintén történelmi esemény volt. És itt nem is szeretném csak és kizárólag arra kifuttatni a dolgot, hogy a gonosz keresztények vannak a jóságos zsidók, vagy más pogányok ellenében. A film sem teszi ezt, hiszen bemutatják az előbb említett zsidó leszámolást a keresztényekkel, vagy például a film azzal kezdődik, hogy a görög vallás követői akarnak leszámolni a keresztényekkel. A képlet nagyon egyértelmű: egyik vallás sem jobb a másiknál, a keresztények legfeljebb itt azért mutatják ki igazán a méregfogukat, mert ők nyernek, méghozzá már a film elején.
A film technikailag és műalkotásként értékelve szerintem jó közepes. A képi világa megragadó, van egy bizonyos érdekes, "szatellites" megjelenítési technikája, a történések fonala nem túl komplikált, de azért elég izgalmas. A színészi játék nem rossz, nem is kimagasló. Az emberi szálak megjelenítésével, a karakterek kidolgozottsága elég jó ahhoz, hogy az ember beleélje magát. A mondandó nem túl szájba rágós.
Olyannyira nem, hogy például megjelenítik a kereszténység karitatív szerepét, illetve a rabszolgák körében a korban betöltött igen nagy hatású funkcióját. Nem minden keresztény ember gonosz, és komoly belső dilemmákat is megjelenít több keresztény főszereplő "lelkében." Mindez persze nem változtat a verdikten, mivel kenyeret osztani éppenséggel a pogányok is osztanak a filmben, a műveltebb, Synesius püspök végül is nem segít Hüpatiának, pedig tanítványa volt, sőt, az ügyének végül is teljesen keresztbe tesz, és ő maga éri el azt a lépést, amely a teljes keresztény hatalomátvételhez vezet. Ezt nagyon jól szimbolizálja az a jelenet, amikor a kormányzót térdeplésre kényszeríti, és a fejére teszi a kezét: az egyház győzött az államhatalom felett. Ez az invesztitúra-harc a középkorban még újra fel fog lángolni, hogy aztán a felvilágosodás vessen véget neki.
Ami még a film történelmi hitelességét illeti. Hüpatia a valóságban bár taníthatta Arisztarkhosz heliocentrikus modelljét, de aligha juthatott el Kepler elliptikus modelljéhez, hiszen ahhoz Kopernikusz sem jutott el, és még Galilei sem fogadta el. Egyébként a Föld mozgásából adódó kérdések tudtommal Galilei fő problematikája volt, és az a bizonyos hajós demonstráció is tudtommal Galilei gondolatkísérlete. No ez az, ahol a rendezőt kissé elragadta a kreativitás, és bár nem teljesen lehetetlen, de nem igazán valószerű spekulációt tett a filmbe, hogy kicsit színesebb legyen.
Ami a könyvtár elfoglalását, kifosztását és lerombolását illeti, az sajnos teljesen hitelesen bemutatott történelmi valóság. Az alexandriai könyvtárat sok lépésben tették tönkre, de csak két esetben volt szándékos rombolás, mindkettő kifejezetten vallások követték el: keresztények és muszlimok. A keresztények teljesen hivatalos, császári rendeletre fosztották ki, ez a szomorú
Ami Hüpatia megölését illeti, az is hiteles történet, sőt, itt a valóság a durvább, mint amit a filmben bemutatnak. A film szerint a keresztény banda elkapja, meztelenre vetkőzteti, majd elevenen meg akarja nyúzni Hüpatiát. Hüpatia ettől egy olyan drámai módon menekül csak meg, és csak a legdurvábbtól, hogy a Davus nevű, megtévedt, kis keresztény tanítvány, miközben titokban szerelmes belé, a végén részben "jó útra tér", és a durván elhibázott életútjában csak annyiban tud segíteni, azzal "menti meg", hogy megöli.
Tehát ami a valóságot illeti, és ez aztán tényleg elég durva a keresztény vallásra nézve, Hüpatiát bizony úgy ölte meg az agyatlan keresztény csőcselék, hogy elevenen megnyúzták, és még a könnyebb halálban sem volt szerencséje. Legalábbis ha a keresztény, korabeli történetírónak, Skolasztikus Szókratésznek adunk hitelt. Itt érdekes módon a rendező a valósághoz képest visszavett, mert bizonyára nem akarta annyira sokkolni a nézőt, talán nem sikerült jó képi megoldást találni a dologra, és végül is az alkalmazott megoldás egy fiktív, de érdekes drámát visz a filmbe.
Többször kifejtettem már, hogy egy vallásban hiába vannak szeretetre, toleranciára buzdító elemek, ha az ellenkezőjére is van rá példa, az egész totál zavaros, és nem logikára és empíriára épülő tudáson alapszik. Nem csoda, hogy egy ennyire levegőben lógó és zavaros tanításból ilyenek lesznek. Ez a vallás, ez a hit hibája, mint olyan.
Még van egy fontos hitelességi kérdés, ez pedig az, hogy Kürilosz a filmben Hüpatia ellen evangéliumi szövegek felolvasásával uszít. Azt gondolhatná a kereszténybarát olvasó, hogy no ez is biztos kreatív, művészi fogás, de sajnos ez is hiteles. Bizony, a Biblia erősen nőellenes, és szánalmasok azok a kísérletek, amelyek ezt kimagyarázni próbálják. A felolvasott rész pedig Tim. I.2:
"8. Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.
9. Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,
10. Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.
11. Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.
12. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.
13. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
14. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
15. Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel."
"Aranyos", nem? És nem csak az igaz, hogy az ilyen szövegek valóban mintha csak arra íródtak volna, hogy az értelmes, gondolkodó nőket, akik éppen csak azokkal a jogokkal élnek, amelyek férfiaknak megadatnak, megöljék, vagy megalázzák, hanem bizony a Biblia és a kereszténység férfisovinizmusát és embertelen világfelfogását mutatják. Egy ilyen műre nem lehet tisztességes világnézetet építeni, de ha valaki megkísérelné, akkor az volna a minimum, hogy Pál leveleit a megvetettek közé dobja ki, a szemétbe. A Vatikánnak minimum eme leveleket kellene nagy nyilvánosság előtt elítélnie, és kivenni a kánonból!
A film tehát részben feminizmusról is szól, de én mégis mint a tudomány és vallás éles különbségének történelmileg hiteles illusztrációjaként tartom legfontosabbnak. Napjainkban ugyanis a női egyenjogúság elfogadott, míg vallás és tudomány összeegyeztethetőségében inkább az a bárgyú nézet az elterjedt, hogy hát ezek azért inkább testvérek, akik serdülőkorban egy kicsit ölték egymást. Mármint ölni csak a vallás ölte a tudományt.
Nem akarok itt nagy elméleti fejtegetésbe kezdeni, mert ezt már megtettem számtalanszor. Az elmélethez most itt a gyakorlati tapasztalat, és ennek plasztikus bemutatása, ez a film. Az elméletről mégis csak egy bekezdést. A filmben elhangzó kulcsmondat az, amikor Hüpatia Synesius-szal vitázik, és azt mondja: "Te nem kételkedhetsz a hitedben, nekem viszont kötelességem kételkedni." Ez a bevett demarkáció tudomány és hit között: hogy a hit dogmatikus, a tudomány viszont önkritikus. A tudomány önkritikussága fontos dolog, Popper szerint a meghatározó demarkációs kritérium. De a vallás dogmatikusságát nem látom teljesen korrekt meghatározó kritériumnak. Persze, a vallásra jellemző a dogmatikusság, de ismerünk olyan embereket, akik egyik évben ilyen szekta baromságát hiszik, másik évben a másik szekta baromságát. A maga módján, new age stílusban vallásos embereknél ez egészen szokványos jelenség. A vallásnak tehát nem abszolút kritériuma a dogmatikusság, inkább az, hogy igazolás hiányában hisznek. A tudás pedig az igazolt hit. A demarkáció tehát az igazolás, ahogy azt a logikai pozitivizmus mondja. Carnap és Popper között volt erről egy vita, és az a kis különbség, amely cáfolhatóság és igazolás között van, nem olyan, amely miatt ölre kell menni. Ami világos, hogy a hit és a tudás összeegyeztethetetlen, ellentétes elveken alapul.
A film mondandója pedig végül is ez. A tudomány és a vallás ütközése igen hangsúlyos benne, és ezért a nézőnek azt mondja: az, hogy ezek a vallások itt irtják egymást, és a tudományt, az nem csupán történelmi esetlegesség, hanem azért van, mert a tudás és a hit ellentétesek, és ezen belül azért, mert a hit az, ami. A hit maga a hibás. Nem lehet tisztára mosni, nem lehet kijavítani. Menthetetlenül rossz.
