Gyakran megtörténik, hogy egy szobor úgy dönt, hogy mostantól elkezd sírni egy kicsit. Így döntött egy Krisztust ábrázoló szobor is az indiai Mumbaiban 2012 márciusában. Jöttek is a keresztények csodájára járni és nagy volt az áhítat. Az emberek gyűjtötték Jézus könnyeinek szent vizét, magukra kenték, megitták, mert hát egyesek úgy tartják, hogy az jó valamire, például betegségek gyógyítására. "Csoda történt!" - kikiáltották, és hivatalos zarándoki pontnak akarták előléptetni a templomot.
Aztán jött egy kételkedő ember, a híres indiai szkeptikus, racionalista és ateista Sanal Edamaruku. Sanal úgy gondolta, hogy bizonyára van valamilyen evilági magyarázat a pityergő Jézus bánatára, szóval, mint ahogy azt a racionalisták szokták, elkezdett vizsgálódni a szobor környékén:
„A pap egy időre abbahagyta az imádkozást, hogy kiosszák a vizet. A segédje mindenki tenyerébe adott egy kiskanálnyi könnyet, nekem is. Aztán az emberek elkezdték nyalogatni anélkül hogy tudták volna honnan származott.”
A WC-ből jövő szennyvízből, egyébként.
Az egyik cső a szobor környékén futott el ugyanis és egy picit szivárgott, szóval Edamaruku mindenki tudtára adta, hogy honnan is jön ez a nem túl biztató eredetű leves, de meglepetésére nem köszönték meg neki az emberek.
Hanem istenkáromlás vádjával bírósági feljelentést tettek ellene a katolikusok, akik már rég be voltak rágva Sanalra, hiszen Teréz Anyát, India legnagyobb szentjét is kritizálta. Bírósági hadjáratukat az indiai büntető törvénykönyv egyébként lehetővé teszi „Vallásos érzelmek szándékos megsértése és más rossz indulatú intézkedések, amik a vallásos érzelmeket próbálják háborítani” bekezdés alatt.
Sanal fellebbezett. Szerinte ez szólásszabadság kérdése, amit alapvető emberi jogának tart.
„A törvény az törvény.” Nyilatkozott a vádat emelő katolikusok szóvivője, Joseph Dias. „Edamaruku-nak fel kell fognia, hogy az ő szólásszabadsága nem sértheti meg az én vallásszabadságomat.”.
„Hálásnak kéne lenniük, amiért megállítottam a koszos víz osztogatását.”
Válaszolt a racionalista, aki még a miniszterelnöknél is megpróbált lobbizni az istenkáromlási törvények eltörlése érdekében – sikertelenül.
Sanal kénytelen volt elmenekülni Indiából Finnországba, de talán keresztényi nagylelkűségtől fűtve ultimátumot adott ki a vádat emelő szervezet, hogy hajlandóak dobni az ügyet, amennyiben nyilvánosan bocsánatot kér a traumatizált szoborimádóktól és visszavonja állítását.
De hősünket keményebb fából faragták. Egyszer még a híres Surinder Sharma, a világ egyik leghatalmasabb tantra mesterének halálos mágiáinak három óráig tartó szörnyű záporát is sikerült neki túlélni az India TV élő adásában, úgyhogy továbbra is harcol és próbálja a népek figyelmét felhívni nemzetközileg abban a reményben, hogy az eset nevetség és szörnyülködés tárgyává válva nyomást gyakorol Indiára, hogy megváltoztassa a buta blaszfémia törvényt.
Sanal Edamaruku, az istenek istentelen kiválasztottja:
