Most olvastam egy riportot Csányi Vilmossal "Hiedelmek nélkül szétesne a kultúránk" címmel, amelyet pontatlannak tartok, egybemos dolgokat, és szerintem roppant veszélyes a szóhasználata, olvasók tömegei fogják félreérteni. A pszichológus vagy szociológus szempontjából ezek az egybemosások lehet, hogy nem lényegesek. Pszichológiai, szociológiai szempontból nincs sok jelentősége annak a különbségnek, hogy egy hit igazolatlan, a tudás pedig igazolt. Bár olyan szempontból mindenképpen, hogy ha Csányi a tudományt csak egy hiedelemrendszernek tartja, és ezt tudósként kiállva hangoztatja a közönségének, akkor saját hitelességét ássa alá.
Egy pszichológus, szociológus számára annak sincs jelentősége, hogy egy hiedelem a valóságról szól, egy értékrendszer viszont nem. Ezért fontosnak tartom, hogy pontosító kritikát írjak erről a cikkről, és további előadásairól, annál is inkább, mert itt egy általános kérdésről, általános fogalmi problémáról van szó. Mindenek előtt definiálom azt, hogy én mely szavakat milyen értelemben használok:
Vélekedés: olyan állítás(ok), amelyek faktuális dolgokról szólnak. Legtöbbször ezek a világról szóló, ú.n. szintetikus állítások. Ritkábban analitikus állítások fogalmi összefüggésekről (ilyen pl. a matematika). Legfontosabb tulajdonsága, hogy objektív, lehet igaz vagy hamis. Amikor Csányi "hiedelemrendszerekről" beszél, akkor jobb szóhasználat volna a "vélekedésrendszer", mert a "hiedelem" szóhoz inkább azt kapcsoljuk, hogy "hit", és azt, hogy "valószínűleg vagy biztosan nem igaz". Ugyanakkor Csányi a tudást, a tudományt is bele akarja venni. Ez így félrevezető.
Értékpreferencia: nem faktuális állítás, hanem bizonyos kérdésekben bizonyos értékek választása másokkal szemben. Ilyen például a normatív etikai rendszerünk. Szubjektív, nem lehet igaz vagy hamis. Bár az igaz, hogy sokan igazságnak gondolják az értékrendszerűket.
Konszenzus: megállapodás arról, hogy mit hogy csinálunk közösen. Szubjektív, nem lehet igaz vagy hamis. Bár az igaz, hogy sokan igazságnak gondolnak merő konszenzusokat.
Érzelem: viszonyulásunk a világ dolgaihoz. Szubjektív. Bár az igaz, hogy sokan igazságnak gondolják az érzéseiket.
Az első dolog, amit Csányi összemos azok az értékpreferenciák, és véleményeket. Csányi példái:
"Ha valaki, mondjuk, liberális nézetek hívője, azt gondolhatja, hogy mindenki teljes mértékben felelős magáért, és az államnak nem kötelessége segíteni azokon, akik valamilyen okból lemaradtak, kevésbé kulturáltak, nincstelenek. Egy konzervatívan gondolkodó ember azt gondolja, hogy fontos az egyén, de még fontosabb a közösség, elsősorban a család; aki nem teljes családban nő fel, az csökkent értékű ember, tehát a társadalomnak minden eszközzel támogatnia kell a családokat. De fontosak számára a család feletti közösségek is, és nem talál abban kivetnivalót, ha a közösség érdekében az egyént háttérbe szorítják."
Amiről itt szó van, az nem vélekedés, nem a valóságról szóló faktuális állítás. A konzervatív és a liberális nem abban különbözik, hogy milyen szerinte a valóság faktuálisan, hanem abban, hogy mi számára a fontos. A konzervatív számára például a család a fontos. A liberális nem abban tér el, hogy ő azt hiszi, nincsenek családok, hanem abban, hogy számára legalábbis a klasszikus család kevésbé fontos. Az, hogy mi fontos az nem igazság kérdése. Szigorúan véve nincs olyan, hogy "valójában, általában, az egyes személyek preferenciáitól függetlenül mi fontos", ez ugyanis szubjektív. Fontos mindig csak egy személy számára lehet valami, ez nem a személytől független tény. Természetesen sokan objektív igazságnak hiszik az ilyen szubjektív preferenciáikat, de ez hiba, ez már valóban a hit kategóriája.
Ez a probléma a jó régi objektív-szubjektív, vagy is-ought probléma, amelyet Hume nevéhez kötnek. Ő fogalmazta meg, hogy abból, hogy mi hogy van, nem következik az, hogy minek hogyan kell(ene) lennie. Nem következik az, hogy mit kell preferáljunk, és mit kell ellenszenvesnek találjunk. Ezért szoktam mondani, hogy a normatív erkölcs relatív, egyéni döntés kérdése. A világ állapotából nem következik az, hogy egy normatív etikai rendszer igaz, és a többi hamis. A normatív etikai rendszereket nem lehet empirikus-logikai úton igazolni. Erkölcsi elveket csak másik erkölcsi elvre lehet visszavezetni, tovább nem. Az erkölcsi elvek elsősorban érzelmeken alapulnak. Mellesleg abból, hogy minek hogyan kéne egyesek szerint lennie, szintén nem következik, hogy úgy is van, ez a vágyvezérelt "gondolkodás" hibája.
Ez a magyarázata annak a látszólagos ellentmondásnak is, hogy sok filozófushoz hasonlóan az objektív faktuális kérdésekben anti-relativista, a szubjektív, erkölcsi kérdésekben viszont relativista vagyok.
Azt el kell ismerni, hogy - ahogy Csányi mondja - ilyen értékpreferenciák nélkül nem lehet élni, mert nem tudnánk dönteni a cselekedeteinkről. Hiába tudjuk teljesen pontosan, hogy mi hogy van a világban, ha nincsenek céljaink, akkor nem tudnánk eldönteni, mit tegyünk. A cselekedetek ugyanis nem csak attól függenek, hogy mi hogy van, hanem még inkább attól, hogy mit szeretnénk. A cselekedeteink általában megváltoztatni akarják a világot, amihez elengedhetetlen azt eldönteni, hogy milyen irányban akarjuk megváltoztatni. Egy hasonlattal élve: egy szabad vektor meghatározásához nem csak a kezdőpontjának pozíciója kell, hanem az iránya is.
A konszenzus is más, mint egy vélekedés. A konszenzus megállapodásról szól. Ez is az is-ought probléma másik oldalán van. Amikor megegyezünk arról, hogy a forintot elfogadjuk fizetési eszköznek Magyarországon. Akkor nem arról van szó, hogy megállapítjuk, hogy a forint fizetési eszköz, hanem megállapodunk arról, hogy fizetési eszköz lesz. A konszenzus nem megállapít a világ faktuális dolgaiból egy igazságot, hanem megint egy döntés valamiről, amely, ha sikerül, legfeljebb létrehoz egy faktuális dolgot a világról, nevezetesen, hogy a konszenzus létrejöttével a forint tényleg fizetési eszköznek számít Magyarországon. A konszenzus nem lehet igaz vagy hamis, hanem lehet sikeres és sikertelen. Ezért egészen más, mint a vélekedés.
Amikor tehát Csányi ezt mondja:
"A modern társadalom egyik létfontosságú hiedelme a pénz és a piac körül alakult ki. Egy bizonyos összeg érmében, papíron vagy elektronikus formában történő átnyújtása valakinek valamilyen konkrét tárgyért vagy szolgáltatásért, annak a hiedelemnek az alapján történik, hogy a pénzt, bármilyen formában is kaptuk, később mi is használhatjuk hasonló módon: szolgáltatást, javakat kapunk majd érte. Ez rendkívül erős és fontos hiedelem, noha a pénz „értéke” még elméletileg is nehezen meghatározható, a gyakorlatban pedig állandó ingadozások jellemzik. Ha adott pillanatban ez a hiedelem az egész világon egyszerre megszűnne, a modern társadalmak napok alatt elpusztulnának."
akkor konszenzuról beszél, ami egészen más, mint a világról szóló faktuális vélemény. Tehát ez sem hiedelem. Hiszen például a 19. század előtt a forintról szóló bármiféle "hiedelem" értelmezhetetlen lett volna. A konszenzus tekinthető afféle definíciónak is, és ennyiben esetleg analitikus véleményként lehetne felfogni, de nem a világról szóló szintetikus véleményként.
Hit: igazolatlan vélekedés. Ez tényleg hiedelem. Ez a hiedelem.
Tudás: az igazolt vélekedések egy részhalmaza.Ez nem hit, ez NEM hiedelem.
Ahogy az köztudott, Platon a tudást mint igazolt, igaz vélekedés határozta meg. Azóta az ú.n. Getier-probléma miatt tudjuk, hogy ezek nem elégséges feltételek. A tudásnak van egy harmadik feltétele is, nevezetesen valami olyasmi, ami azt mondja, hogy az igazolásnak relevánsnak is kell lennie a vélemény igazolása szempontjából. De ez a harmadik kritérium lényegtelen, mert a második is szétválasztja a tudást és a (vallásos) hitet.
A Getier-problémával foglalkozik a magyarul is megjelent "Mikor igazolt egy hit?" c. kötet is, amelyben a "hit" szó használatát ugyanúgy szerencsétlennek tartom, mint Csányinál a "hiedelem" szó használatát, mivel én hitnek csak az igazolatlan vélekedést nevezem, a tudást ezzel élesen szembeállítom. A "Mikor igazolt egy hit?" c. kötet ezzel szemben a "hit" szót, az általam "vélekedés" szóval nevezett fogalom jelentésében használja. Angolul a "belief" és a "faith" szó alkalmasabb a kettő elkülönítésére. Valószínűleg Csányi is a "belief" szót fordította magyarul hiedelemre, aminek az a hátránya, hogy a magyarban nincs meg a "faith" szó, ami ettől elkülönül, és így egybemosódik a hit és a tudás.
Ez azért szerencsétlen egy ateistának, mert akkor nem különül el a (vallásos) hit és a (tudományos) tudás. Nem jelenik meg a szavak használatában az a fontos dolog, hogy az igazolás mekkora különbséget jelent. Én ezért soha nem használom a "hit" szót akkor, ha értékválasztásról van szó, és akkor sem, ha igazolt tudásról van szó. Azért nem használom, hogy nagyon világosan elkülönüljön az, amit rossznak tartok: az igazolatlan vélekedés igaznak való elfogadását. Azaz, amikor valaki azt mondja, hogy "márpedig ez és ez van a világban", amikor erre semmi igazolása nincs. Ezt, és csak ezt nevezem hitnek, és ez szerintem a veszélyes dolog.
Meg kell még említeni az érzelmeket is.
"A hiedelmek helyettesíthetik az állati érzelmeket. Roppant fontos embertulajdonság a hitre való képesség."
Amiről Csányi hiedelemként beszél, azok nem helyettesítik az érzelmeket, hanem maguk az érzelmek. A rokonok iránti empátia érzelem, és még a "fehér sas" szeretete is érzelem. Nem hiedelem. A roppant fontos emberi, és persze nem csak emberi tulajdonság az érzelemre való képesség. A hitre való képesség roppant káros tulajdonság, az ugyanis az érzelem és értelem összekavarodásán alapuló, vágyvezérelt "gondolkodás":
Csányi abban speciális, hogy ő a "hiedelem" szót használja. Beszél arról, hogy vannak megalapozott, tudományos hiedelmek (ő így nevezi őket), és vannak nem igazolt hiedelmek. De mivel ő is csak egy szót használ a kettőre, nem különülnek el nála a dolgok. Ezt veszélyesnek gondolom.
Mivel a "hiedelem" szó is közel van a "hit" szóhoz alakjában, hangzásában, ez továbbra is téves dolgot sugall. Csány azt mondja, hogy
A: "Hiedelmek nélkül nem lehet élni."
ezt a felületes olvasó úgy fogja érteni, hogy:
B: "Vallásos hit nélkül nem lehet élni."
És Csányi Vilmos riportjával nem az a baj, hogy a pszichológia szempontjából ez a félreértés kritikus lenne, de az emberek általában sajnos ezt olvasnak ki ilyen riportokból és előadásokból. Ezzel fogják a hívők mentegetni a hitüket.
Holott valójában vallásos hit nélkül lehet élni. Ami nélkül nem lehet élni, azok az értékpreferenciák, hiszen ezek nélkül nem tudnánk dönteni, hogy mit tegyünk. Tehát az én állításaim:
1) Tudás nélkül nem lehet élni.
2) Értékpreferenciák nélkül nem lehet élni.
3) Konszenzusok nélkül nehéz volna élni.
3) De (vallásos) hit nélkül lehet élni.
Kikerestem Csányi egy előadását is, amely valamennyivel részletesebb, és jobb.
Például sokáig magyarázza, hogy a "hiedelem" szó alatt minden gondolatot ért, és a gondolatba még az érzelmeket is beleérti.
Mentegeti a vallást, hogy ugyan nem feltétlenül igaz, de fontos közösségformáló szerepük volt. Igen ám, de abból, hogy esetleg "volt" (ez is vitatható), nem következik, hogy "van", és az sem, hogy "lesz". Csányi úgy fogalmaz, hogy a vallások segítenek a társadalomnak békésen élni. A statisztikák szerint ez nem igaz. Csányi a vallások hihetetlen károkozásairól sem beszél.
Az a rész nagyon jó, és értékes, hogy hogy rakódik rá egy magra egy csomó nem igaz hiedelem, illetve, hogy hogy avulhat el.
A tudományról való felfogása vulgár-empirikus, és a gyakorlatot isteníti. Az elméletet mesének mondja, holott a tudomány bizony az elméleteit is igazolja, és azok roppant fontosak benne. Csányi nagyjából a technológiát (elektromos vezeték) mondja tudománynak, és a tudományt (elektronokról szóló elmélet) mesének. Ez megint egy súlyos kategóriatévesztés. Gondoljuk csak meg, amit Csányi itt elmondott, az mind csak elmélet, azaz, szerinte nem tudomány, hanem csak "hab", mese. Szerintem meg jó lenne ez tudománynak, ha precízebb volna, és ha az empirikus igazolásokat is precízen mögéje rakná. Csányi ugyanis sok anekdotát mesélt, amelyek ugye nem számítanak tudományos igazolásnak. Hangsúlyozzuk azt is, hogy Csányi összes előadása és riportja nem számít bele a tudományos publikációk közé, nem ezek jelentik a tudományt. Ezek a Csányi előadások szigorúan véve nem tudományos előadások, hanem tudományos témákról szóló, igen laza előadások.
Ez a második előadási kicsit jobb, de még ez sem kielégítő.
Mindjárt az elején azt, állítja, hogy csak az ember (és a kutya) teszi a csoportérdeket a közösségi érdek fölé. Ez triviális, és oltári butaság, hiszen egy hangyakolónia, egy méhkolónia esetén az egyén olyan önfeláldozását látjuk, ami az embereknél atipikus, epikus szélsőség. Nem értem, hogy egy etológus hogy mondhat ekkora, bődületes tévedést saját szakmájában. Csányinak tudnia kellene, hogy nem a homo sapiens az, akinél a csoportérdek a legerősebb.
Az is durva tévedés, és durván káros propaganda, hogy Csányi azt mondja, a hiedelemeket az emberek eldobják, ha nagyon károsak, és amit az emberek hisznek, az nem nagyon káros. Ez nagyon veszélyes mosdatása a sokszor iszonyatosan káros ideológiáknak, köztük vallásoknak. Később ellent is mond magának, hiszen azt mondja, a vallások dogmatikus rendszerek, amelyekben nem dobnak el hittételeket, és ez közelebb áll az igazsághoz. A vallásokban nagyon ritkán látunk olyat, hogy egy hittételt elvetnének, mert cáfoltnak bizonyult. Ez egy pár esetben fordult elő, amikor a tudománnyal kerültek szemben, és a tudomány autoritása már messze erősebb volt.
Szintén igen aggályos, ahogy Csányi pár esetben csuklóból baromságnak mondja például a szolidaritás alapú, mindenkinek egyforma szinten járó orvoslás politikáját. Itt Csányi csak egy jobboldali politikai nézetet propagál, semmi köze a tudományhoz.
Az előadás végén számot ad a tudomány és a vallás különbségéről, és ez a leírás a maga pontatlan és primitív módján már közelebb áll az igazsághoz. Azt mondja, hogy a tudomány egy szervezett hiedelemrendszer. Az igaz, hogy szervezett, de a vallás is az. Szerepel még a dián az, hogy a tudomány korlátolt hiedelemrendszer. Igen, olyan értelemben korlátolt, amilyen értelemben szervezett: nevezetesen van módszere, és nem igaz, hogy anything goes (ahogy Feuerabend hazudta). A vallás egyébként jóval korlátoltabb, és a szó negatív értelmében.
Csányi elmond egy nagyon fontos különbséget, hogy a tudomány képes változni, és a tudományos tudás változtatásának megvan a kidolgozott módszere. Pontosan ezért nem hiedelem a tudományos tudás. Csányi jól mondja, hogy ezzel szemben a vallások hittételei szinte mindig változtathatatlanok, a vallás dogmatikus. Igen, ezért is igaz, hogy a vallás hiedelem, ez a leglényegesebb különbség vallás és tudomány között, és ezért nem hiedelem a tudományos tudás.
Csányi úgy fogalmaz, hogy a tudomány megfigyelések és kísérletek útján bizonyít. Ez rossz fogalmazás, a tudomány nem bizonyít (kivétel a matematika, de az analitikus), a tudomány csak igazol. Ezért a tapasztalati tudomány nem tévedhetetlen, és ezért nem dogmatikus a tapasztalati tudomány. A "bizonyít" szó használata ebben a leírásban súlyos önellentmondásokhoz vezet, hiszen ha a tapasztalati tudományok bizonyítani tudnának, akkor tévedhetetlen lennének, és nem kellene néha megváltoztatni a tudományos álláspontot bizonyos kérdésekben.
De ettől eltekintve ebben a videóban Csányi legalább számot ad a tudomány és vallás különbségéről, még ha a maga szokásos, pontatlan módján is. Amely pontatlanság egyébként szintén egy elterjedt és téves hiedelem. A baj az, hogy a "hiedelemrendszer" szó használatával eltakarja ezt az igen fontos különbséget.