HTML

Ateista Klub

"Hiszem, hogy a mindenható Isten akarata szerint cselekszem, amikor a zsidóval szemben védekezem és harcolok az Úr művéért!" Adolf Hitler: Mein Kampf

Ateista Klub a Facebookon

Friss hozzászólások

  • msfifa2: @Brendel Mátyás: Az EQ-ról még annyit: ha az általam beidézett cikkből (psychcentral.com/lib/wha... (2017.02.25. 19:16) Isten nevét hiába szádra ne vedd!
  • msfifa2: @Brendel Mátyás: "Nem én írtam a cikket, tehát a cikket nem kell megvédenem." Tudom, hogy nem T... (2017.02.25. 18:22) A Dalai Láma nagy életbölcsessége
  • Brendel Mátyás: @msfifa2: A kind Providence has placed in our breasts a hatred of the unjust and cruel, in order... (2017.02.24. 17:34) Mi a baj a szeretettel?
  • msfifa2: "szerintem tök mindegy, hogy a vallásnak valamikor a 19. század előtt volt-e ilyen hatása." Telje... (2017.02.20. 20:08) Emile Zola és Lourdes
  • Brendel Mátyás: @potie23: az, hogy a blogomon mit miért csinálok, valójában nem vita tárgya a blogon. különösen ne... (2017.02.20. 15:40) A Dalai Láma és a vallások vége

Címkék

1 (1) abortusz (1) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (3) AIDS (1) áldozat (3) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (1) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (24) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) béke (1) bergoglio (3) betegség (8) Biblia (12) biblia (10) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) búcsúcédulák (1) buddhizmus (9) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) bűvészet (1) carl sagan (1) cenzúra (5) család (1) csoda (9) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (2) demográfia (1) demokrácia (3) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (14) djihad (2) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (9) dzsihád (2) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (18) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (23) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (1) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (1) elv (1) empirizmus (4) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (26) erkölcsi relativizmus (6) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (7) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (24) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangéliumok (5) evolúció (12) evolúcó (1) ezotéria (5) fanatizmus (8) feltámadás (4) felvilágosodás (5) feminizmus (5) feymann (1) film (15) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (3) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) gonosz (20) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (15) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (4) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (18) hitchens (3) hittan (4) hitvita (2) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (7) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (2) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (19) igazságosság (1) ikon (1) ima (2) india (1) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (14) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) Irán (1) irán (1) irodalom (2) irónia (3) isten (10) istenérv (17) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (45) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) Jézus (11) jézus (18) jog (1) karácson (1) karácsony (7) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) keresztelés (1) keresztény (8) keresztényésg (3) kereszténység (32) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kölcsey (1) kommunizmus (3) kontinentális filozófia (1) könyv (48) könyvégetés (1) korán (3) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (5) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (7) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (3) lopás (2) lövöldözés (1) luther (1) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (9) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (9) metafóra (3) metodika (1) militantizmus (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) monizmus (2) monoteizmus (2) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (1) múzeum (1) nácizmus (2) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) népek ópiuma (9) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (3) nobel (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) oktatás (11) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (1) palesztína (1) panteizmus (1) pap (1) pápa (2) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofilia (1) pedofília (3) plágium (1) pogányság (2) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (7) rabszolgaság (2) racionalizmus (6) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (1) redukcionizmus (2) reform (1) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) sci-fi (2) sorozat (1) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (3) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (1) szeretet (5) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) sztoicizmus (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (1) takonyangolna (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (5) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodicea (8) teodícea (1) teológia (9) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (15) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (3) tolerancia (2) történelem (8) történelmi jézus (5) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (17) tudományfilozófia (29) túlvilág (9) tüntetés (2) tv (1) újságírás (2) újtestamentum (2) üldözés (5) undefined (2) Univerzum (5) USA (2) usa (4) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (23) vallásfesztivál (1) vallásháború (6) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (2) valószínűségszámítás (3) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (8) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (1) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (1) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (2) zsidók (10) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

A teológia mint bábeli zűrzavar

Koós István 2017.01.13. 17:15

tamas.jpg

A blogon sokszor volt már szó a teológiáról: először Mátyás írt egy posztot iarról, hogy tudomány-e ez a diskurzus (sőt másik posztot is), én pedig ehhez kapcsolódtam egy-egy poszttal Karl Rahner, illetve Bolberitz Pál teológiai műveiről.

 Röviden szólva a teológia azért nem tudomány, mert

  1. nincs önálló kutatási területe,
  2. nincs kutatási módszere,
  3. nem tudja igazolni az állításait.

A napokban, amikor kiposztoltam a FB-on Mátyás írását, vitába keveredtem egy ismerősömmel, aki az üggyel kapcsolatban egy teológiai doktori disszertációt ajánlott a figyelmembe, mondván, ez majd eligazít a kérdésben. Én el is olvastam a szövegből azt a szakaszt, ami a tudomány kérdéséről szólt, és azt találtam, hogy elképesztően nagy zagyvaság az egész, egy totál értelmetlenség, egy bábeli zűrzavar. A következőkben bemutatom, miért. Ez nem csupán az adott dolgozatot, hanem magát a teológiát is minősíti.

Már a kezdet is problematikus. A disszertáció szerzője így határozza meg a tudományt: „Amint   nyilvánvaló,   a   tudomány   célja   az,   hogy   teljes bizonyosságú   (metafizikai certitudójú),  igaz  ismereteket  adjon.” (63 old.)

Ez messzemenően nem igaz. A tudomány nem biztos állításokat, hanem igazolt ítéleteket alkot; nem bizonyít, hanem igazol. A kettő közötti különbséget Mátyás jól elmagyarázta az internetes könyvében. Bizonyítani csak a matematika tud, amely axiómákból vezet le tételeket. A tudomány megfigyeléseket tesz, amik visszaigazolnak egy adott elméletet. Minél több megfigyelés szól az elmélet mellett, annál nagyobb a hipotézis igazoltsága, de elvileg mindig elképzelhető, hogy miután egymillió megfigyelés egybevág az elmélettel, egy egymillió-egyedik majd cáfolni fogja azt. Úgy is meg lehet persze közelíteni a kérdést, hogy a tudomány nem igazol, hanem falszifikál, de a lényeg az, hogy nincs szó arról, hogy a tudomány azt hirdetné magáról, miszerint abszolút biztos ítéleteket alkot a világról. Stephen Hawking A nagy terv c. könyvében modellfüggő realizmusról beszél: a tudományt szerinte nem úgy kell elképzelni, mint ami a valóságot írja le, hanem úgy, hogy modelleket alkot a valóságról, aztán ellenőrzi ezeknek a működőképességét. Ha egy modell képes megmagyarázni egy adott jelenséget, akkor azt a modellt elfogadjuk, de nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy később majd módosítanunk kell rajta, vagy le kell cserélnünk egy másik modellre.

A dolgozat szerzője ezek után megadja az ítélet definícióját (egy predikátum vonatkozása egy szubjektumra), majd felteszi a kérdést, hogy mi a biztos ítélet: „Egy ítélet  igaz  (verum)  volta  akkor  nyilvánvaló  számunkra,  amikor  felismerjük,  hogy  az ítélet  alanyának  léttartalma  (comprehensio) magában  foglalja,  vagy  kizárja  az  állítmány léttartalmát. (…) Egy  állítmány  akkor  állítható  bizonyosan  egy  alanyról,  ha összes  szükségszerű jegyei  az  alany  szükségszerű jegyei  közül  kerülnek  ki.” (64) Ha jól értem, ez lényegében nem más, mint amit Immanuel Kant analitikus ítéletnek nevez (a disszertáció persze nem hivatkozik Kantra, a saját felfedezéseként tálalja a gondolatot). Lényeges különbség, hogy Kant csupán az emberi megismerés szerkezetét akarta leírni ezzel a fogalommal, a teológia viszont a valóságra vonatkozóan kíván valamiféle konklúzióhoz eljutni.

A szerző nem az emberi megismerést vizsgálja, hanem egy biztos fogalmat akar találni. Azt persze nem tisztázza, hogy ez a fogalom az emberi tudat eleme-e, vagy a valóságé, illetve mi a két oldal között az összefüggés, de mindegy. Az abszolút biztos fogalom a latin ens, amit magyarra valamiért lénynek fordítanak (Egyébként Szent Tamástól való). A lény félrevezető szó, hiszen itt nem élőlényről van szó, hanem olyasmiről, mint a létező, csak a lény annál tágabb jelentéstartalmú: ez a fogalom „minden lehetséges lényről állítható, mindenről, ami valamiképpen létezik  vagy  létezhet.” (66) Nocsak. Tehát a lénybe a nem létező dolgok is beletartoznak. Ez azért különös, mert a tudomány éppen a kettőt kísérli meg elválasztani egymástól, megvizsgálva, mi az, ami része a valóságos világunknak, és mi az, ami létezhetne, de mégsem létezik, mert csak a fantáziánk vagy a vágyaink terméke. Egyáltalán nem világos, mit nyerünk azzal, ha bevezetünk egy olyan fogalmat, ami összemossa a valóságot a fantáziával, hiszen a szerző szerint a zsiráf vagy az oroszlán ugyanúgy ens, mint a kockásfülű nyúl vagy a Roxfort Varázslóképző Iskola. Mindenesetre a dolgozatíró úgy vélekedik, hogy „nyilvánvaló, hogy minden ember először a  lény  fogalmát  alakítja  ki.” Hát nem tudom, én nem alakítottam ki magamban ezt a fogalmat, és most sem látom semmi értelmét. Aztán: „A  fogalomalkotás ugyanis tökéletesedési  folyamat,  és  mint  ilyen,  a  kevésbé  tökéletes  állapotból  jut  el  a tökéletesebb  állapotba.  Ámde  egy  kisebb  léttartalmú fogalom  kisebb  tökéletességet jelent, mint  egy  nagyobb  léttartalmú  fogalom.” Egyáltalán nem világos, miért tökéletes ez a fogalom, az meg végképp, hogy mit nyerünk ezzel a tökéletes fogalommal, aminek a jelentése annyira általános, hogy végső soron nincs is jelentése.  

De az érdekes része ezután következik a dolognak. Van tehát idáig egy fogalom, ami a szerző szerint tudományosan biztos. A következő kérdés az, hogy milyen tudományosan biztos ítéletet lehet tenni a lényről. A szerző itt bevezeti a lény fogalmának ellentét, a nem-lényt. Ez a fogalom a „kifejezett léttartalom szempontjából azoknál kevésbé tökéletes, mert azoknál kevesebbet fejez ki: csak annyit, hogy olyan valami, ami nem létezik és nem is létezhet.” (69) Tehát a következőről van szó: lény az, ami létezik, vagy nem létezik, de létezhet. Nem-lény az, ami nem létezik, és nem is létezhet. Nos, ez így teljesen abszurd: a szerző itt tehát a nem létező létezőket osztályozza: van olyan nemlétező, ami létezhet (lény) és olyan nemlétező, ami nem létezhet. Ez teljes értelmetlenség, ez egy avantgard agymenés. Mégis milyen alapon lehet különbséget tenni a nemlétező dolgok között??? És egyáltalán: mire megyünk azzal, ha a nemlétezőket osztályozzuk?  

De a konklúzió ezután jön. A szerző fellépteti az ellentmondás elvét, amely „a létnek és nem-létnek teljes összeférhetetlenségét fejezi ki.” Az ellentmondás elve persze nem új, hiszen Arisztotelésztől származik, akire a szerző természetesen nem hivatkozik. Az ellentmondás elvéből pedig az következik, hogy „a lény nem nem-lény.” (69) Tehát a lény nem lehet nem-lény, a nem-lény pedig nem lehet lény. Nem gondoltuk volna! Nos, ez kétségtelen ugyan, de semmivel nem lettünk okosabbak. Ez egy nulla, ez nem alapja semmilyen biztos tudásnak, ez egy óvodás szellemi színvonalán van. Ezen az alapon ugyanis azt is mondhatnánk pl., hogy „ami nagyobb valaminél, az nem lehet kisebb annál, aminél nagyobb,” és ez igaz is lenne, csak éppen nem állítottunk vele semmit. Az egész nem több, mint üres locsogás. Később ugyanezt kissé velősebben így fogalmazza meg a 72. oldalon: „Ami van, az van, ami nincs, az nincs.” Ehhez a belátáshoz a szerzőnek tehát 72. oldalnyi eszmefuttatásra volt szüksége. És ezt sokan tudománynak képzelik.

Ez eddig tehát totál zagyvaság. De nézzük tovább, mi mindent hord össze a szerző a tudományokról.

Mint láttuk, az egyik fő gondolat az ellentmondás elve, ami Arisztotelésztől való. Nemkülönben az ógörög filozófustól ered a következő tézis, amit a szerző a dedukció tárgyalásánál előad. Amit ugyanis a szerző itt előhoz (Például „minden ember halandó”, ámde „Péter ember”, ezért „Péter halandó”.), az nem más, mint az arisztotelészi szillogizmus újrafogalmazása. Persze Arisztotelész nevének említése nélkül.

A szerző ezután áttér az indukcióra: nem ismerhetünk meg minden egyes létezőt, csak következtethetünk az összességükre. Pontosan erről szól a tudomány, és ezért mondtuk, hogy a tudomány nem bizonyít, hanem igazol.

A szerző következő lépése a metafizika területére vezet, ahol a testről mint testről, mint szubsztanciáról van szó, és arról, hogy az egyedi testeteket a forma alkotja meg: "A sokaság elegendő alapját materiának, az egység elegendő alapját pedig formának nevezzük." (86) Ez megint Arisztotelész, illetve Szent Tamás, akinek a metafizikája kapcsán Eco írja, hogy a forma az anyaggal egyesülve alkotja meg a szubsztanciát. Tehát a teológus, ahogy az előzőekben sem, itt újfent nem tesz semmi mást, csak elismétel egy ismert gondolatot, anélkül, hogy meghivatkozta volna a szerzőket, méghozzá olyan téziseket ismétel, amikről számtalan ismertetés olvasható magyarul is, akármelyik összefoglaló filozófiai kézikönyvben velük.

Ezután kezd a szerző az okokról beszélni: "Hogy ezt az utóbbi állításunkat megérthessük, le kell szögeznünk, hogy okon nemcsak a létesítő okot értjük, hanem oknak nevezzük mindazt, ami bármilyen valós módon hozzájárul valaminek a létrejövéséhez. " (87) Nomármost amit ezután kifejt, az nem más, mint Arisztotelész tanítása a négyféle okról, vagyis a formai és anyagi okról (belső okok), és a cél-és hatóok). A négy okról szóló arisztotelészi tézis olyasmi, amiről a legegyszerűbb filozófiai bevezető kurzusok sem felejtenek el szólni, olyan közismert elképzelés, mint a platóni idea. A teológiai disszertáció papírra vetője tehát lényegében nem tesz mást, mint előszed néhány a laikusok számára is ismert ősrégi filozófiai elképzelést, és saját találmányaként adja elő.

Egy tisztességes szerző azzal kezdte volna, hogy bevallja: nem ismeri és nem is akarja ismerni a tudománnyal kapcsolatos téziseket az utóbbi kétezer évből, ő megmarad Arisztotelész hívének. Ebben az esetben viszont meg kellett volna hivatkozni a mestert, megtanulni ógörögül, és hozzátenni valamit ahhoz, amit az alapszintű filozófiai bevezető könyvek már elmondtak az ógörög szerzőről. Az, hogy a munkáját egy szakmai közösség tudományos teljesítményként ismerte el, magát a közösséget is minősíti.

Ezután következik azonban a konklúzió. "Pétert is az emberi mivoltából kiindulva ismerhetjük meg, ami lényének passzív belső oka."A teológus csak éppen azt nem tudja megmondani, hogy mi is lenne az az "emberi mivolt".

Aztán: "Az összes érzékelő lényekre vonatkozó igazságokat pedig úgy igazolhatjuk, hogy visszavezetjük azokat a még egyetemesebb „test” fogalmára, amelynek tartalma passzív belső oka az összes érzékelő lény mivoltának." Mégis mit tudunk vajon levezetni abból, hogy az egyes dolgokat visszavezetjük a "lény" fogalmára, amibe minden létező és nemlétező dolog beletartozik? És mi az az "érzékelő lény mivolt"? Erre nincs válasz. Az egész szöveg egy üres, tartalmatlan, semmitmondó zagyvaság. Felmond valamit Arisztotelészből és Szent Tamásból anélkül, hogy megértette volna legalább őket. 

Címkék: teológia

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr4012123389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2017.01.14. 07:35:30

"a tudományt szerinte nem úgy kell elképzelni, mint ami a valóságot írja le, hanem úgy, hogy modelleket alkot a valóságról"

Én az ilyen állításokkal nem értek egyet. Egy ilyen kérdésfelvetés is metafizika. Valójában nem tudjuk megkülönböztetni a valóság lírását és a modellalkotást. Ahogy mi leírjuk a valóságot, az mindig modellalkotás. A kettő megkülönböztetése feltételezi, hogy van, aki mögé tud nézni a modellnek, van egy külön hozzáférése a valósághoz, és látja, hogy a modell nem a valóság, hanem csak egy jól illeszkedő, de a valósággal nem egyező utánzat. Nyilván nincs senkinek ilyen hozzáférése a valósághoz, mert minden hozzáférésünk a valósághoz megfigyelés alapú. És a modellépítésnél minden a valósághoz való hozzáférést felhasználtunk.

Egy régi példa erre Kant "Ding an sich"-je, ami egy ilyen metafizikai elképzelés. Kant tudni vélte, hogy amit mi tudunk a valóságról, az nem a valóság. Csakhogy ha tudnánk, hagy amit tudunk, az nem a valóság, akkor amit tudnánk, az nem lenne tudás.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2017.01.14. 08:25:41

Kicsit beleolvastam én is, és tovább is mentem.

1) A disszertáció nagyjából skolasztikus fogalomrendszerrel dolgozik, tökéletesen figyelmen kívül hagyja a skolasztika óta eltelt sok száz év filozófiáját. Nem hivatkozik ezekre, és nem is használja a fogalmait. Jó példa erre, amit te írsz, hogy lényegében az "analitikus állítás" fogalmát definiálja, de nem tud róla, hogy ezt az elmúlt pár száz évben így nevezzük.

2) Ha egy kicsit tovább olvasol, akkor kiderül, hogy valóban az a lényeg, hogy szerinte a tökéletes tudományok analitikus állításokkal foglalkoznak, azaz fogalmi elemzéssel.

"A többi tudományokban is az egyetemes lényegek megismerésének kizárólagos útja a dedukció, mégpedig az a dedukció, amely a test fogalmából indul ki. Ennyiben tehát
megegyeznek e tudományok a tökéletes tudományokkal. Pl. a következő egyetemes fogalmakat: kénsav, proton, energia, újkor, hármashangzat, aranymetszés stb., mind a test fogalmában burkoltan benne lévő jegyek kifejtése által nyerjük. Újabb érzékekhez kötött ismeret és dedukció nélkül azonban mit sem tudunk arról, hogy a tárgyi világban vannak-e olyan lények, amelyek e fogalmak által kifejezett egyetemes lényeget birtokolják."

Itt bevallja azt, hogy az általa "tökéletes tudományoknak" nevezett fogalmi elemzés pont azt nem tudja megállapítani, hogy a világban végül is mi létezik ténylegesen, és mi nem. Illetve nyilván azt sem, hogy a világunk hogy működik, hogy vannak a dolgok, miért úgy vannak a dolgok. Nyilvánvalóan eme "tökéletes tudományok" nem alkalmasak semmiféle technológia létrehozására, és semmiféle hasznot nem tudnak hozni. Például időjárásjelentést sem lehet alkotni velük, mert a "tökéletes tudományok" csak odáig jutnak el, hogy: "ha holnap nem lesz napsütéses idő, akkor holnap felhős idő lesz". De, hogy milyen idő lesz holnap, az a szerző szerint lefitymált tökéletlen tudományok lennének képesek csak megjósolni.

3) A szerző lényegében a deduktív-nomologikus tudománymodellből elkülöníti a definíciókat és a deduktív részt, és azt tökéletes tudománynak nevezi. A megfigyeléseket, kísérletezéseket, és a modellek empirikus ellenőrzését, ennek kiértékelését, az empirikusan jobb modellek megkeresését, a modellek javítását, ezt tökéletlen tudománynak nevezi, és elkülöníti.

A modern tudományfilozófia ezt a kettőt nem különíti el. A fizikában a modellekből való levezetés, a dedukció, a modellek számszerű kiértékelését is fizikának nevezzük, és azt is, hogy ezt összevetik a megfigyelésekkel, kísérletekkel. A modern filozófiában legfeljebb elméleti és alkalmazott fizikusokat különítenek el, de tisztában vannak azzal, hogy a kettő szorosan összefügg.

4) Az eddig elhangzottakból következik, hogy a teológia, mint bármely "tökéletes tudomány" csak fogalmi elemzésből áll, viszont megvan annak a lehetősége, hogy olyan fogalmak elemzéséből, amelyeknek semmi köze a valósághoz. Ahogy az AAK facebook oldalán említettem, ha ezt "tökéletes tudománynak" nevezzük, akkor a pegazusológia, télapológia, Harry Potterológia, Középföldeológia, Hamupipőkológia, Hófehérkológia, és még egy csomó minden "tökéletes tudomány" lenne.

A disszertáció tehát "tökéletes tudománynak" nevez olyan dolgokat, amik lehetnek tök felesleges baromságok, mint a pegazusológia, vagy lehetnek a mai tudomány részének tekintett dolgok, mint például a fizikában a fogalmak definíciói, és a modellekből való deduktív levezetések.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2017.01.14. 08:45:43

És aztán, miután a szerző azt mondja, hogy a kénsav létezéséről szóló tudomány, a kémia csak tökéletlen tudomány, mert hát a kénsavról csak empirikus úton tudunk, és az tévedhet, mert a kénsav létezése egy a posteriori, szintetikus ismeret, azok után meg akarja menteni a teológiát.

A teológiát úgy akarja megmenteni, hogy ott ott van a kinyilatkoztatás. Tehát, hogy van egy könyv, amelyben az van írva, hogy egy ember egyszer azt mondta, hogy van isten. Ez a könyv a Biblia.

Az persze jó kérdés, hogy ha a kénsav létezéséről csak empirikus módon, azaz tökéletlen tudással tudunk, akkor a Biblia létezése is csak ilyen empirikus, tökéletlen tudás. Meg az is, hogy abban mi van írva.

Aztán meg van egy csomó kémiakönyv, amelyben az van írva, hogy egy ember egyszer azt mondta, hogy van kénsav, az láthatóan nem bír a szerzőnek ilyen bizonyító erővel, holott ezek is "kinyilatkozások". Azért nem szoktuk ezekre azt mondani, hogy "kinyilatkozások", mert ami a kémia könyvben van, az nem puszta kinyilatkozás. Amögött több van, és a kémia könyvek állításai empirikusan ma is ellenőrizhetőek. A kémia könyvek konzisztensebbek, és további empirikus ellenőrzésnek is eleget tesznek, reprodukálhatóak, bárki maga is ellenőrizheti az állításaikat.

De a Biblia, amelynek állításai önellentmondásosak, zavarosak, és nem ellenőrizhetőek újra, nem reprodukálhatóak, pusztán kinyilatkozások, az a szerzőnek erős tudásforrás. A kémiakönyvek, amelyek konzisztensek, és empirikusan újra ellenőrizhetőek, amelyek nem pusztán kinyilatkozások,azok a szerzőnek gyenge bizonyítékok.

Magyarul: ez a szerző nagyon próbálja erőltetni a lehetetlent, és mérhetetlenül ostoba.

Koós István 2017.01.14. 15:19:47

@Brendel Mátyás:

Igen, azt közben ki is felejtettem, hogy a szerző a fogalmak elemzéséből indul ki. Pedighát pont a mi magyar nyelvünk a példa arra, hogy képzők segítségével számtalan olyan fogalmat lehet alkotni, aminek semmilyen valóságreferenciája nincs, pl. "édességtelen," "holdfényezés," "elefántozás" stb. Ezek mind fogalmak, de semmit nem lehet belőlük levezetni.

Untermensch4 2017.01.14. 21:49:46

@Koós István: A hittel működő embereknek a szavak jelentése bármilyen kombinációban az hogy nekik van igazuk. Ha nekik szegezik a szavaknak konkrét dolgokra esetlegesen ellentétes jelentését, azon szavaknak a szövegbeli ellentétes jelentésűvé válása ellenére továbbra is azt jelenti a szöveg hogy nekik van igazuk. Patológiailag érdekes...

Koós István 2017.01.20. 17:37:30

@Brendel Mátyás:

Közben én is tovább olvastam a szöveget, ki is egészítettem a poszt szövegét, mivel egy ismerősöm hozzászólt egy rakás hülyeséget a FB-on.

Az a vicc, hogy a teológus később lényegében az arisztotelészi tézíst írja le a négyféle okról, mintha az az ő találmánya lenne, miközben ez az elképzelés minden összefoglaló filozófiakönyvben, ismertetésben benne van. Elég szánalmas szerintem.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2017.01.20. 23:01:06

@Koós István: igen, láttam egy ilyen részt, és még csak nem is hivatkozik Arisztotelészre. szánalmas. nem mintha Arisztotelész korszerű lenne.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu