Azt, hogy Szókratészt halálra ítélték, aminek engedelmesedve ki is itta a bürökpoharat, minden művelt ember tudja. Körülbelül mindenki tudja, hogy nagyjából azért ítélhették halálra, mert voltak ellenségei, mert bizonyos embereket bántották a tanításai, mert esetleg kritikus volt bizonyos emberekkel vagy talán az egész rendszerrel szemben. Tehát, hogy egyfajta gyerekes kiutálásról és politikai koncepciós perről van szó.
Ez nem áll távol az igazságtól. Szókratész perének vádjai elég komplexek, és szerepelnek benne olyan politikai vádak, amelyekről az imént írtam. De itt, az ateista klub blogján én egy vádat szeretnék kiemelni, és ez Melétosz vádjának egyik fele, ahogy Platón "Szókratész védőbeszéde" c. művében dokumentálva van:
"Vétkezik Szókratész - mondja -, mert (...) nem hisz azokban az istenekben, akikben a város, hanem más, új daimónok működésében."
Majd később:
"Azt mondom, hogy egyáltalán nem hiszel istenekben."
Tehát, hogy Szókratész tulajdonképpen a vallási inkvizíció egyik nagyon korai áldozata volt. És bár Platón művei általában fiktív dialógusok, ez egy valós történetről szól, melynek tanúja volt, és amelynek tanúja volt sok ismerőse, barátja, olvasója, sőt, sokan mások is beszámoltak róla, tehát van okunk azt gondolni, hogy ha nem is szó szerint, de tartalmilag hiteles. Egyébként is a párbeszéd további részében részletesen kivesézik a vádakat, és Szókratész részletesen, bár kicsit cselesen válaszol. A az, hogy hisz a daimonok létezésében, hisz az istenek létezésében. De azt a kérdést kikerüli, hogy ezek ugyanazok a daimonok és istenek-e, mint amikben az athéniak hisznek. Azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a nap és a hold istenségében hisz, mert a materialista tanításokat képtelenségnek mondja. Később is sokat beszél istenről, istenekről, akár szófordulatok formájában, akár sokkal konkrétabb formában is. Sőt, úgy tűnik, egyenesen isteni küldetéstudata volt:
"Úgy vélem, ilyesvalaminek rendelt az isten a város számára engem, aki benneteket külön-külön ébresztgetni, buzdítani és korholni egész nap soha meg nem szűnök, hanem mindig a nyakatokon ülök."
Ez pedig egészen az evangéliumi Jézus alak egyik szerepére hasonlít, amely annyiban merül ki, hogy Jézus a zsidó valláshoz képest, egyfajta kritikusként, reformerként, hippivezérként jelenik meg, hogy a fiatalságokat kérdezve, vitatkozva, bizonyos más szokások irányába terelje. Szókratész sorsa pedig nagyon is hasonlít Jézus állítólagos sorsához: a város bírái veszélyesnek találják a reformert, és halálra ítélik. Hasonlóan jár később Savonarola, Servet Mihály, Husz János is. Ez az inkvizíciós minta végig kíséri a történelmet. Nem is keresztény találmány.
És persze, igaz, itt az eretnekség legtöbbször együtt jár politikai vádakkal is. Persze, hiszen a legbefolyásosabb eretnekek általában befolyásolják a politikát is, általában összeütközésbe kerülnek a politikával, és általában a politikai probléma az, amely miatt kényelmetlenné válnak. Ha egy bolond próféta követők nélkül, csak úgy, magában mondja a hülyeségeit, azt nem biztos, hogy kivégezték. Viszont egy politikailag is fontos eretneket sokkal nagyobb eséllyel végeznek ki. Bár az inkvizíció később ezért eljutott odáig is, hogy teljesen hétköznapi magánemberek tömegeit végezte ki, akik egyenként egyáltalán nem voltak veszélyesek a vatikáni világrendre, de már túl nagy tömegeket alkottak. És persze kivégeztetett egy csomó inkvizítor egy csomó embert, aki még csak eretnek se volt, el se követett semmit, de kellett a háza, a vagyona, vagy csak szerettek embereket kínozni. Az inkvizíció egyik nagy baja, hogy mivel teljesen ellenőrizhetetlen, őrült mechanizmus alapján jártak el, bárki, szinte bárhogy visszaélhetett vele.
De, ami érdekes, hogy ezekben az említett, híresebb vallási-politikai koncepciós perekben rendre ezek a vallásos vádak kerülnek elő. Miért?! Talán azért, mert így sokkal könnyebb volt vádolni. Azokban az időkben az, hogy valaki ateista, vagy eretnek volt, sokkal súlyosabb, és vitathatatlan bűn volt, mint az, hogy eltérő politikai nézeteket képviselt. Azt gondolom, hogy ha Savonarolát például azzal vádolták volna, hogy felforgatta vissza akart térni a jézusi szegénységhez, hogy egy sokkal egyenlőbb köztársaságot akart létrehozni, akkor vitatható lett volna, hogy ebben mi a bűn. Sokan azt mondták volna, hogy de hát ebben nincs semmi bűn, sőt, igaza van. Politikai vita alakult volna ki. De annál a vádnál, hogy "az eretnek nem hiszi a mi istenünket", ott a vád bűn mivoltával nem nagyon tudtak vitatkozni. Vallásszabadság egyáltalán nem létezett. A vallás kiváló tényleges indok vagy ürügy volt a dolog egyszerű rendezésére.
Tehát azt mondom, hogy bár a politika és a vallás ezekben az inkvizíciós perekben összefonódik, és valóban nehéz megmondani, hogy mi a fontosabb indoka az ítéletnek, talán nem is kell. Azt még nehezebb megmondani, hogy mi lett volna, ha nincs vallás. Mert hogy értsük ezt, hogy nem lett volna vallás?! Mi lett volna akkor még más?! Lehet, hogy Savonarola és Husz János politikai eszmék alapján akkor is lázadt volna. És lehet, hogy akkor is elkapták volna őket harcban, vagy harc nélkül. Savonarolát - ha Savonarola vallás nélküli forradalmár lett volna -talán mindenképpen elítélték volna, mert Firenze fontos volt, és. De Husz János például nyugodtan ellehetett volna Csehországban, és tehette volna azt, amit vallás nélkül tett volna. Nehéz volna megmondani, hogy ez mi lett volna.
Jézus esetében szintén elképzelhető az ítélet, ha Jézus valójában inkább politikai lázadó volt, vagy lett volna, mint vallási próféta. De akik az evangéliumi történetet hiszik el, azok el kell ismerjék: vallás nélkül Jézust nehéz lett volna elítélni. Nem lopott, nem ölt embert, nem akarta megdönteni a rendszert (a 4 evangélium szerint). Tehát csak eretnekként lehetett elítélni.
Szókratész esetében meg aztán végképp kapóra jött az eretnek vád, hiszen ő aztán tényleg nem csinált nagy felfordulást, nem lázított, legfeljebb kérdezgetett, és volt némi véleménye a rendszerről. De veszélyesnek nem volt ténylegesen veszélyes. Szókratész esetében a legkönnyebb azt is megbecsülni, mi lett volna vallás nélkül: ugyanúgy filozófus. És a görög városállamokról lehet a legkönnyebben mik lettek volna vallás nélkül: ugyanúgy görög városállamok.
Szóval összességében, ha nem lett volna vallás, akkor bár nem tudjuk megbecsülni, mi lett volna, de jó okunk van azt gondolni, hogy jó pár koncepciós per ítéletét meg sem hozták volna, nagyon sokat meg jóval nehezebben tudtak volna kivitelezni. Ennyiben mindenképpen jobban jártunk volna. És ha azt nem is tudjuk pontosan megmondani, hogy mi lett volna, ha... azt meg tudjuk mondani, hogy a vallás ezekben az embertelen dolgokban felelős.
