Ez a film arról szól, hogy a jómódú, jóképű, fiatal férfi főszereplő orgiától orgiáig éli életét, de teljesen kiég, nem lesz boldog, és nem találja az élet értelmét. Ezt gondolhatná valaki, ha konzervatív clichékben él. A film nem egészen erről szól, de annyira nagyon nem is az ellenkező végletről. Tényleg van benne szó orgiáról, és az élet értelméről is, de nem pont így.
Brad T. Gottfred 2008-as filmje, figyelemfelhívó címe ellenére nem lett egy világsiker, és ennek nem az az oka, hogy mondjuk vulgárisan pornográf lenne, mert világbotrány sem lett belőle. Az ok inkább az, hogy nem túl jó. Miért írok akkor erről?! Miért érdemes szólni egy ilyen filmről, vagy akár megnézni azt, ha egyszer ennyire lapos?!
Azért, mert sajnos nem rendelkezünk filmek tömkelegével, amely ezt a kérdést pont így tálalná, és jól megcsinálták volna őket. A tanulság szempontjából pedig az, hogy mennyire jó ez a film, nem is olyan fontos. Tekintsük a hétköznapok látleletének! Mert ez a film mégiscsak illusztrálja, demonstrálja egyik kedvenc témámat, miszerint az emberek egyre nagyobb része jön rá, hogy az életnek nincs értelme, és ez nyilván problémát jelent neki. A film elénk tárja ezt a maga közönséges, lapos módján. És nem is az benne az érdekes, hogy maga a film ezt nagyon banálisan jeleníti meg, hanem az, hogy az írója és rendezője feltehetően maga ilyen, így él, így gondolkodik. Nem több, nem kevesebb. Ez ma a mindennapos normalitás. Se több, se kevesebb.
Az emberek mind nagyobb része nem veszi már be a vallások dumáját az élet értelméről, de nem is talál helyette különösebben jó megoldást. Amíg pedig ez a helyzet, addig az emberek lehet, hogy valamennyire elfordulnak a vallástól, de az az érzelmi negatívum, ami ezzel jár, sokakat hátráltat, és nem ugranak be vígan az ateizmusba. Ez pedig egy probléma, amellyel foglalkozni kell.
A film, mint majdnem minden film és regény, erősen önéletrajzinak tűnik. Szinte biztos, hogy Gottfried saját életszituációját mutatja be. Erősen ki lehet venni, hogy valószínűleg szinte teljesen saját életéből vette a problémát, a szituációt és a karaktereket. A főszereplő egy befutott, lapos író elkényeztetett fia, aki nem tudja, mit kezdjen az életével. Sokat unatkozik, és szenved az unalomtól. Kitalál valami könyvet, amelyet el tud adni, amely sikert hozhatna neki, amely az élet értelme lehetne, és amely eközben maga is eszköz arra, hogy eme problémáját megoldja.
Van a filmnek némi alaphangulata, amely kicsit megragad bennünk, mint egy bor utóíze, nem mondanám, hogy semmi értéke nincsen. Részben bele tudja élni az ember magát a helyzetbe. Ezért is tölti be azt a szerepet, amelyről írtam.
Bár a főszereplő, és a rendező valószínűleg hívő, hiszen az Egyesült Államokban vagyunk, istennek szinte semmi szerepe a filmben. Olyan, mintha nem is lenne. Ami szerepe van, az inkább negatív: a főszereplő apja ismert, keresztény önsegítő könyveket ír. A szokásos színvonalon, a szokásos stílusban. A filmben szerepel is, fontos strukturáló elem az az öt "aranyszabály", amely az apja könyvének lényege.
Az első szabály nagyjából az, hogy az életednek van valami célja, amit meg kell valósítanod. De nem mondja meg, mi az. Nem is derül ki. Végül még odáig sem jutunk el, hogy a főszereplő találna erre valami választ. Az a lapos vége a filmnek, hogy talál egy nőt magának, akivel a szexuális fantáziálgatás működik. Aki nem az igazi, nincs is igazi, de mivel a filmnek vége, lehet titokban azt hinni, hogy az igazi. Oszt ennyi. Jó, ez annyiban pozitívum, hogy túllép a "boy meets girl, girl meets boy" sémáján
Szerepel a filmben egy teknős, akire a főszereplő mindig ugyanott, az útnak mindig ugyanazon a pontján talál rá. Mindig átsegíti az út túlsó oldalára. Aztán a végén már meggondolja magát, nem segíti át. Világos motívum: azt mondja, mindenkinek magának kell megkeresnie az élet értelmét, ami így igaz is. Csak valahogy nem űjulunk el ettől a motívumtól. És persze ennek értelmében nem csodálkozhatunk azon, hogy a film nem rágja a szánkba azt, hogy az életnek mi az értelme. Csak...
Amiről viszont ezzel együtt szólhatott volna, amitől érdekes lehetett volna, ha elénk tár egy érdekes választ erre a kérdésre. Nem kellett volna azt sulykolnia, hogy ez az egyetlen lehetséges válasz, de hát valami érdekes dolgot csak rakhattak volna bele, amitől sikeres lehettett volna ez a film! Most lehet, hogy az, hogy a főszereplő megtalálja társát a perverzitásban pont ez akart lenni, de akkor sajnálom, annyira nem sikerült érdekesen megírni. Sajnálom, de én nem indulok be az orgia szót olvasván, meg attól a pár szexjelenettől sem, amely szerepel a filmben.
Mindezek után az olvasó bizonyára nem csodálkozik, ha azt mondom, nem "kötelező" megnézni ezt a filmet. Másrészről azt gondolom, hogy az ember belebukkan néha ilyen filmekbe is, és az élet nem szólhat arról sem, hogy mindig csak fantasztikusan jó filmeket nézünk meg. És ha az élet épp egy ilyet "rakott elénk", akár ezt is fel lehet dolgozni. Ártani biztos nem árt. Valamit levenni ebből is lehet. Például, hogy annak a bizonyos hollywoody rendezőnek az élete sem az a nagy was ist das. És ott is vannak közepes "tehetségek", akik valahogy kiizzadnak magukból valamit, de többre nem fussa nekik az életben. Ez pedig különösen azért tanulságos, ha többre nekünk se futotta.:)