"Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni." Mt. 19:21-24.

"Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája, egyúttal mindenkor egyetemes törvényhozás elvéül szolgálhasson" Immanuel Kant: A gyakorlati ész kritikája

Történt egyszer, i.sz. 30. körül, Jeruzsálemben, egy alternatív univerzumban, egy másik téridőben, egy másik lehetséges világban, amely azonban valamennyire hasonlított a mi történelmünkhöz, hogy Jézus úgy döntött, nem szamárháton vonul be Jeruzsálembe, hanem azon a bizonyos kis tű foka nevezetű kis kapun, amely állítólag Jeruzsálem egy másik bejárata volt, és amely a bibliai mondásban szerepel.

Ebben az alternatív univerzumban azonban Jézusnak szintén szerepelt a tervében az, hogy a pénzváltók asztalait felborogassa, kiűzze őket a templomból, és zavargást csináljon, hátha végül a hatóság elkapja, és mint egyszerű lázongót keresztre feszíti, s így végül is híres ember lesz belőle.

Jézus szépen útjába is vette a templomot, oda is ért, be is ment, és azért úgy gondolta, ad egy utolsó esélyt a pénzváltóknak, elmondta a maga kis beszédét, és ebben az alternatív világban a Hegyi Beszéd helyett ez a templomi beszéd vált híressé, amely arról szólt, hogy az üdvözülés fontos feltétele, hogy akinek vagyona van, szétossza azt a szegények között, különben teve meg tú foka, meg ilyenek. 

Ebben az alternatív univerzumban azonban az a furcsaság zajlott le, hogy a pénzváltók mind meghallgatták Jézust, és mindet egytől egyig nagyon szíven is ütötte a beszéd, és mind úgy döntött, hogy meg is fogadja azt. Mindegyik pénzváltó egytől egyig kapott a pénzeszsákja után, és nyújtotta oda a másiknak. Voltak olyan pénzváltók, akik a pénzüket a klienseknek nyújtották volna, de hát a klienseknél is volt pénz, éppen azt jöttek váltani, és hát ők sem tudták elfogadni a pénzt, ők is nyújtogatták a maguk kis pénzeszsacskójukat a pénzváltók felé. Irdatlan zavar támadt, mindenki ordibált, mindenki pénzeszacskókat akart rátukmálni a másikra.

Jézus meg, aki éppen egy pénzváltó asztalon állt, mert hát oda állt fel elmondani a híres beszédét, csak pislogott, és nézett körbe, hogy micsoda galibát okozott. 

Aztán egyszer a templom egyik részében mintha megnyugodni látszottak volna a kedélyek. Kiderült, hogy a templomban tetemes mennyiségű koldus is van, akik nagy örömmel fogadták el a pénzt a gazdagoktól. A koldusok igen gyorsan nagyon jól jártak, hiszen egy főre több pénzeszacskónyi vagyon is jutott. Áldták is érte Jézust, ilyen napjuk sem volt még soha életükben. Egy csapásra mindegyik olyan dúsgazdag lett, mint előtte nem volt egyik pénzváltó sem.

De aztán a koldusok se voltak teljesen hülyék, nekik is leesett a dolog, hogy hát nagyon átverték őket, hiszen most nekik lesz lehetetlen bejutni a Mennyországba. Amikor kapcsoltak, adták volna vissza a pénzeszacskót a pénzváltóknak, de azok már nem fogadták el azt. Mondták, hogy "kérem, a pénztártól való távozás után..." és hasonlók. A koldusok nagyon begerjedtek, mi az, hogy nem reklamálhatnak, és elkezdték a pénzeszacskókkal dobálni a pénzváltókat, azok meg dühösen dobálták vissza a pénzeszacskókat. A jeruzsálemi templom egy csapásra minden idők legfurcsább csataterévé változott, ahol pénzzel dobálták egymást az ellenfelek. Hamarosan óriási zűrzavar támadt a templomban, az asztalok is elkezdtek röpülni, aztán asztallábakkal is csépelni kezdték egymást az emberek.

Jézus hamarosan kimenekült a templomból, nehogy valami baj érje, meg nehogy a nép kapcsoljon, hogy mindezért a felfordulásért ki a felelős, nehogy elkapják, és megverjék. De hiába menekült, mert hát a mi univerzumunkhoz hasonlóan, végül csak elkapták a rómaiak, és hát a Golgotán végezte a kereszten.

Jó hát, én tudom, az okoskodók jöhetnek azzal, hogy miért nem dobta el mindenki a pénzét, és hát végül is nem olyan hülyeség Jézus utópiája, a pénz nélküli társadalomról beszél, és mellékesen persze a Mennyországról és üdvözülésről. De szerintem fontos az is a tanításban, hogy a pénzt a szegényeknek kell adni. De ezen felül ugye azt nem kéne elfelejteni, hogy a társadalmunkban a pénz fontos szabályozó eszköz, és bizony nemi metaforikussággal azt is lehetne mondani, hogy bizony rendfenntartó eszköz is. Leginkább pedig a társadalmi fejlődés motivációja, amely nélkül a társadalmunk összeomlana.  Ez a szervezés és motiváció pedig felborulna akkor, ha emberek tömegei hirtelen elkezdenék osztogatni a pénzüket. Az emberek betegesnek is tartják, ha valaki tényleg azt csinálja, amit Jézus mondott.

A pénz eltörlését a kommunizmus tűzte ki célul, de hamarabb belebukott, minthogy ezt elérte volna. Jézus még a kommunistáknál is naivabb volt. Pénz nélkül ma már nincs élet, legfeljebb előre tudunk haladni, az elektronikus pénz felé, de hátra nem: nem "mászhatunk vissza a fára". Nem azért másztunk le róla.