A napokban jelent meg a taz.de újságban egy cikk, amely a német egyházpolitikát foglalja össze egészen lényegre törően. Én nagyon régen azt gondoltam Németországról, hogy ott nagyon igazságtalan a helyzet, hiszen az egyházi adó kb 10 százalékos (államtól függ), míg Magyarországon csak az egy százalék van. Én ateistaként persze azt néztem, mi az, ami elkerülhetetlen, hát, Magyarországon 1 százalék, Németországban tíz, ez felháborító. Lett volna. Ugyanis Németországban ez az egyházi adó teljesen opcionális. Azaz beírom, hogy ateista vagyok, és mindjárt nem kell fizetnem. No így mindjárt más a leányzó fekvése, hiszen itt akkor megvalósul a "tartsák el az egyházat a hívei elv" - gondoltam. A helyzet nem ilyen egyszerű, még így is lehet kritizálni az egyházi adót, vannak is kritikusok. De azért ez így már egy egészen jó dolog, hiszen ha valaki hívő, akkor a butaságáért megkapja a szelekciós hátrányt.

De egy barátom közben figyelmeztetett, és ennek a cikknek a taz.de-ben ez a fő témája, hogy az egyházak kapnak még ezen felül az államtól kárpótlást, mégpedig a felvilágosodás óta, amikor is sok egyházi épületet szekularizáltak. És valóban, Németországban én magam is látogattam már meg kolostort, mégpedig Salemben (nem, ez nem a boszorkányos), amelynek történetében ezt hangsúlyozták. És ezt az állam még mindig fizeti. A járadéknak belátható, hogy már jó ideje lejárt a jogosultsága, annyit nem értek azok a kolostorok, amelyeket egyébként ugye az egyházak feudális adókból szereztek. De a feudális adók helyett most ez a járadék még mindig jár az egyházaknak.  És ezt az ateisták is fizetik. Hát ez már nem olyan rózsás helyzet. A cikk szerint ezt a járadékot csak a Kalózpárt és a Baloldal (Die Linke) támogatja. Ez az utóbbi kommunista utódpárt, inkább keleten erősek, de ott eléggé. Eme két pártnak van is esélye bejutni a parlamentbe, de kis pártok. A következőkben pontokba szedve összehasonlítom a magyar és német egyházpolitika helyzetét.

1) Az opcionális adó:

Németország: Kb tíz százalékos az értéke, az állam szedi be, nem egészíti ki, tehát biztosítva van az, hogy csak annyit kapnak, amennyit felajánlanak.

Magyarország: Egy plusz egy százalékos a mértéke, de az állam kiegészíti úgy, hogy az összes egyház mindenképpen azt az összeget, mintha az adózók 90 százaléka ajánlotta volna fel, miközben a felajánlások ennél sokkal kisebb részt tesznek ki.

2) Az állami apanázs:

Mindkét országban kártérítésként jár az elvett ingóságokért.

Németország: a szekularizáció során, a 19. század elején elvett ingóságok ürügyén.

Magyarország: a kommunizmusban elkobzott ingóságokért, melyeket nem mindig adtak vissza.

3) Az egyházi adók ellen küzdő pártok:

Németország: A Kalózpárt, és a (Szélső)-Bal párt. A Liberálisok, az FDP állítólag kicsit ellenzik az apanázst.
Magyarország: Egyik párt sem.

4) Az egyházak támogatottsága:

Mindkét országban erősen zuhan.

5) Az adó mennyisége:

Németország: az apanázs 460 millió euro, az adók 0,14 százaléka. Az egyházadó összesen kb 9-10 milliárd euro.

Magyarország: az apanázs több, mint 20 milliárd forint, a felajánlások kiegészítéssel kb. 10 milliárd.

Tehát Németországban még lakosság-arányosan is sokkal többet kap az egyház, az összadóhoz képest pedig pedig valamivel többet. Szóval a németek sem csinálják jobban. A két ország nagyon hasonló e kérdésben.

Mind Németországban, mind Magyarországon, a mérsékelten baloldali, szocdem néppárt (SDP, illetve MSZP) befekszik az egyházaknak, és nem vonna meg tőlük semmit. Mindkét országban azért teszi ezt a szocdem párt, mert barátságos akar lenni az egyházakhoz, nem akarnak szavazót veszíteni azzal, hogy istentelen ateistáknak titulálják őket. Pedig az MSZP támogatói kicsit jobban vallásosak, mint a Fideszéi.

Ami pedig a címet illeti, elterjedt szóhasználat ez az üzletegyház. Én nem látom, hogy miért nem mindegyik az. Mindegyik kap hitéleti támogatást, és ez a hitéleti támogatás olyan tevékenységre megy el, amelyet nem lehet igazolni az embereknek. Olyan, mintha láthatatlan és megfoghatatlan hámozott lufikat gyártanék mozgássérülteknek, és erre kérnék állami támogatást. Ebben az állam és egyház szétválasztása nevében nem kellene az államnak részt vennie.

Azt írtam, hogy a két ország hasonlóan rosszul oldja meg a dolgot. Mégis miért érdemes megnézni a német modellt? A német modellel alig volna baj, ha az állami apanázst végre eltörölnék. Németországban eme állami apanázsnak, amelynek ma már nevetséges az indoklása létezik reális esélye, hogy eltörlik. Politikailag erre most a nagy pártok nem készek. De tulajdonképpen a helyzet tiszta, és az eltörlést simán vállalni lehet, a hívők igazán keveset vethetnek ellene.

Németországban az egyházi adó majdnem igazságos. Említettem azt, hogy még ezen is van mit kritizálni, de a részletek helyett azt mondanám, hogy az igazságos az volna, hogy "ott van a persely, dobjátok bele a pénzt!". Persze a persely lehet átutalás. Érvényesüljön tisztán, mindenféle kavar nélkül az "egyházat tartsák el a hívei!" elv!

Magyarországon a helyzet sajnos sokkal kavarósabb. Az 1+1 százalék kevesebb, mint a 10, de ez csak a hívőknek jó hír, ők nem fizetnek annyit. Az ateistáknak rossz, mert az 1 százalékot az ateisták adójából is kiegészítik. Az állam álszent módon jár el, a rendszer olyan, mintha igazságos lenne, közben meg a színfalak mögött ott van a mutyi.