Az utóbbi hónapokban a világhírekben vallási téren két nagy jelenség kapott nagy figyelmet, mindkettő az iszlámhoz kapcsolódik. Az egyik az egyiptomi iszlám agresszivitás az ottani keresztények, a koptok ellen. Itt gyakorlatilag a vallásszabadság sérül: egyszerűen hívő iszlám emberek nem tudják elviselni, hogy vannak, akik mást hisznek, máshogy akarnak élni, más szokásokat akarnak követni. A koptok általában semmi olyat nem követtek el, amely miatt akár törvényileg, akár erkölcsileg, európai felfogásban a legkisebb agresszivitás is jogos lenne. De nem csak agresszivitásról van szó, hanem emberek életéről. Hívő emberek más hívő embereket megöltek a vallásuk miatt, és csak a vallásuk miatt. Nem egyet, nem egyszer, hanem ismételten és elég sok áldozatot öltek meg. Nem lehet ezt menteni.
A másik a napokban az Afganisztáni agresszív tüntetések a Koránt égető katonákkal kapcsolatban. Természetesen könyvet égetni az amerikai katonák részéről felesleges provokáció volt, és butaság. Most minek kell könyveket égetni? A könyvégetés, ha valamiféle szervezett cenzúráról van szó, akkor eléggé ijesztő dolog. Nem csak a cenzúra miatt, hanem eddig a könyvégetés eléggé durva diktatúrákhoz kapcsolódott. Ahhoz, hogy valakik szertartásosan elkezdjenek könyveket égetni, ahhoz általában szintén valamiféle elvadult ideológia, tág értelemben vett vallás kell. Most Afganisztánban nem lehet tudni, hogy hogyan történt ez a könyvégetés, de nemrég volt egy ilyen affér is, és persze a könyvégető oldalon is vallás állt, és a könyv ott is a Korán volt. Akkor is volt pár zavargás Afganisztánban.
Másrészt előfordulhat bárhol, hogy otthon a kazánban elégetünk egy húsz éves kémia könyvet, vagy ponyvát, amely már teljesen értéktelen, és nem történik semmi.
Ahhoz, hogy valakik olyannyira felháborodjanak azon, hogy valakik a Föld másik oldalán egy könyvet el akarnak égetni, vagy akár a szomszédban el is égettek egy könyvet, ahhoz, hogy ezen úgy felháborodjanak, hogy nagy tömegekben tüntessenek, maguk elkezdjenek zászlót vagy bábukat égetni, vagy végül embereket öljenek meg, na ahhoz vallás kell.
Egy normális európainak, de egy ateistának különösen, az egész rémálomnak tűnik. Hát már elnézést, de mi kell ahhoz, hogy valaki annyira beinduljon egy könyv elégetésén, hogy embert öljön?! Most képzeljük el, hogy egy hívő elkezd Dawkins könyveket égetni, el tudjátok képzelni, hogy az ateisták kimenjenek az utcára, válaszul vallásos könyveket, papokat ábrázoló bábukat égessenek, templomokba törjenek be, és papokat öljenek meg?! Nyilván nem. Nem nagyon van olyan ateista, aki ezt tenné. Még akkor is, ha van fanatikus ateista is.
Igaza volt Dawkins-nak akkor, amikor azt mondta a vallás elválaszthatatlan a fanatizmustól? Igaza volt. Nehéz lenne megmondani, hogy ezeket a mindennapi egyiptomi és afgán embereket, vagy máskor a palesztin, pakisztáni, iráni és más néphez tartozó hétköznapi embereket ugyan hogyan lehetne elválasztani a többi hívőtől. Nem látszik semmiféle határvonal. Ezeket az eseményeket papok ideológiai vezetők is szervezik, hiszen a 2011-es esetben sokkal később törtek ki a zavargások. Ha ez a fanatikus hit, akkor az iszlám át van itatva ezzel a fanatizmussal. Az iszlámban a hétköznapi emberek, papok, vezetők vannak átitatva ezzel. Nem csak a terroristák, akik szintén nem választhatóak teljesen külön valamiféle hétköznapi normalitástól, de most az is megmutatkozott, hogy nem csak a terrorizmus az, ami itt veszélyes.
Amit az iszlámban látunk, az érdekes módon most különösen durván jött elő két, úgymond nemrég "felszabadult" országban. Óvatos emberek szóltak, hogy ez a demokrácia-export, de még az arab tavasz sem lesz ilyen egyszerű. Én magam azt írtam, hogy ha ez az arab tavasz ára, ha az arab tavasz kis lépés is a demokrácia útján, akkor is túl kell esni ezen. Ezt tartom. Ha Egyiptomban ez egy átmeneti állapot, amely aztán a demokráciához vezet, akkor sajnos meg kell fizetni az árát. Lehet, hogy a kopt egyház az ára a demokráciának.
Másrészt, amit az iszlámban látunk, az tulajdonképpen a vallás egyfajta történelmi változata. Arra gondolok, hogy Európa nem azért különb, mert a keresztény hit különb, hanem azért, mert Európában már megtanultuk, hogy a vallást rövidebb pórázon kell tartani. A középkorban a kereszténység ugyanilyen agresszív volt, mert szabad teret kapott. És ha nem vigyázunk, akkor a jövőben ez még visszatérhet. A papok csak addig békések, csak addig békepártiak, amíg nincs hatalmuk.
Jól megfigyelhető ez a Koránban is. A Koránban, melyet Mohamed íratott, és amelynek van egy ú.n. mekkai és egy medinai időszaka. A mekkai korszakban Mohamed alávetett volt, és a Korán békés, toleráns részeket tartalmaz. A medinai korszakban Mohamed független lett, hatalmat kapott, és ott vannak az agresszív részek a dzsiháddal kapcsolatban.
Mi ebből a tanulság? Ha a vallás hatalmat kap, akkor egyáltalán nem békés. Akkor a fanatizmus intoleranciába torkollik. Ha nem kap hatalmat, akkor a vallás békés, sőt, a békét papolja. Természetesen, a gyenge embernek érdeke a béke. És ilyenkor a fanatizmus is könnyen kezelhetőnek tűnik. De ez csak illúzió. Láthatjuk, hogy a fanatizmus teljesen hétköznapi szinten is előjöhet mindenkiből, és nehéz megfékezni, elkülöníteni, elválasztani a hit többi részéről. Nincs normális és fanatikus hit, minden hit fanatikus.
Magyarországra nézve a dolog azért riasztó, mert nálunk a vallás éppen hatalomra kerül, és éppen kezd egyre intoleránsabb lenni. Pontosabban persze a keresztény vallás bizonyos befolyásos ágai kerülnek hatalomra, és rekesztik ki a többieket. Miben különbözik ez az agresszív iszlámtól?! Csak abban, hogy éppen melyik napon szabadul el a dolog. Hogy mikor fognak Magyarországon templomokat felgyújtani, más vallásúakat kifosztani, üldözni, felkoncolni? Nem tudom. De ne gondoljuk, hogy ez annyira lehetetlen! Elvégre cigányokat bizony elkezdtek levadászni.
